Szulejmán szultán sírja után most derviskolostort tárnak fel

– Kezdjük az elején! Mi történt a derviskolostor most folyó feltárása előtti években?

– A Zrínyi–Szulejmán Kutatócsoport 2013 óta folyó munkája során Szigetvár mellett, a turbéki szőlőhegyen beazonosítottunk egy nagy kiterjedésű, 3–4 hektár területű oszmán kori rommezőt – mondta dr. Kitanics Máté. – 2014-ben sikerült lehatárolni azt a helyet, amelyen az ebben az évben végzett talajradaros kutatások három nagyméretű, Mekkára tájolt épület alapjait mutatták ki. 2015 őszén a három épületből álló komplexum legkisebb elemének feltárása történt meg. Ennek során kirajzolódott egy négyzetes alaprajzú, előcsarnokon keresztül megközelíthető, kőlapokkal burkolt építmény. A szerencsés módon fennmaradt és feltárt építőelemek Szulejmán szultán isztambuli mauzóleumának díszítéseire hasonlítottak. Az ásatás végeztével minden jel arra mutatott, hogy a magyar és török kutatók által is birodalmi, szultáni épületként meghatározott építmény Szulejmán szultán síremléke. A feltárást követően elvégzett kiegészítő felmérés során, a sírtól északnyugatra egy dzsámi alapjaira bukkantunk, amelynek ásatására 2016. május-júliusban került sor. Szintén ekkor történt meg a sírkomplexumot védő palánkvár mintegy 5 méter széles és 2,6 méter mély árkának az azonosítása. A vizsgálatok szerint egykor ennek a belső oldalához kapcsolódott a palánkfal, amelyet többször megújítottak. A török kori település pusztulása után betemetett árokból vett talajminták alapján Szigetvár mellett egyedi, keleti jellegű növénykultúrát honosítottak meg a hódítók.

– Milyen érdekes tárgyi emlékek kerültek elő? – kérdeztük a Tolna megyei kötődésű dr. Pap Norbertet, a kutatások irányítóját.

– A 2014. évi terepbejárások, illetve a 2015–17-es munkálatok során a sírkomplexumnál többek között 16–17. századi kályhaszemek, keresztény és török ezüstpénzek, ékszerek, használati tárgyak, ólom tetőlemez-darabok, pisztoly-, puska- és ágyúgolyók is előkerültek – válaszolta dr. Pap Norbert. – A tekintélyes számú, a korszakban drágának számító kínai porcelán, valamint török kerámia leletek pedig arra utalnak, Turbék városias település lehetett, ahol gazdagabbak is sűrűn megfordultak. Jelenleg az U-alakú, meglepően nagy alapterületű kolostor ásatása zajlik. Ebben az úgynevezett tekkében laktak a sírt gondozó, helyi vallási életet meghatározó, az iszlám misztikus ágát követő halveti dervisek. Első turbéki vezetőjük, sejkjük, az iszlám világ ma is elismert hittudósa, a boszniai Szarajevóból érkező Ali dede volt.

– Mit tudunk arról, hogyan zajlott az élet egy derviskolostorban?

– Az egykor itt élő halvetiek negyvennapos, elmélkedéssel töltött elvonulásukról is ismertek. Erre a célra gyakran egy szűk helyiséget, a csilhanét használták, ilyen a turbéki kolostor északi szárnyán is előkerült. Rendszeres vallási szertartásuk a dzikr, amelynek során vallási formulákat, illetve Allah nevét és mellékneveit recitálva esnek révületbe, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek hozzá. Helyi közösségük a szórakozást sem vetette meg, amiről az előkerült dobókockák is tanúskodnak. A turbéki leletek között ráadásul olyan pipákat is találtunk, amelyek alapján nem kizárt, hogy bódítószereket is használtak révülésük segítésére.

Turisztikai központ lesz

A kutatást 2013-ban mindössze néhány fő, köztük dr. Pap Norbert és dr. Kitanics Máté kezdte meg. A folyamatos bővülésnek köszönhetően ma már több mint 20 kutató, különböző tudományterületek képviselői dolgoznak az egykori oszmán városka múltjának feltárásán. Jelenleg a kutatás szervezésében dr. Pap Norbert és dr. Fodor Pál kutatásvezetők mellett dr. Kitanics Máténak és Hancz Erikának van fontos szerepe. A kutatómunka jövőjét alapvetően határozza meg, hogy 2017 júniusában egy kormányhatározat ismerte el a felfedezés kiemelkedő jelentőségét, és biztosított 145 millió forint támogatást a vizsgálatok befejezésére. Arról is rendelkezett, hogy meg kell kezdeni egy leendő kulturális turisztikai látogatóhely létesítésének a tervezését. Jövőre a kutatócsoport befejezi a derviskolostor déli szárnyának, valamint a további épületek és az erődítmény egyes részeinek, a falaknak, a bástyáknak, a kapuzatnak a feltárását. A terület rövidesen a magyar állam tulajdonába kerül, és megkezdődik a leendő turisztikai központ kialakításának előkészítése.