Kultúra

2015.02.13. 08:51

Vaskori házban él a Magyar Kultúra Lovagja

Cziráki Viktor, aki a közelmúltban megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, úgy harminc éve kezdte el ősi, életmód-rekonstrukciós kísérleteit. Az érdekli, miként éltek a Kárpát-medence népei.

Budavári Kata

Cziráki Viktor előre figyelmeztetett: Újszkítiát ezekben a napokban nem egyszerű megközelíteni. Kiderült, nincs itt semmi túlzás, fotós kollégámmal úttalan utakon, hóban, latyakban, ellenszélben vagy egy kilométert gyalogoltunk a Regöly melletti kísérleti régészeti telepig. Ahogy azt előre sejtettem: nem hiába. Maga a táj is, ahogy vendéglátónk fogalmaz, egy kis Kárpát-medence, annak minden szépségével. A kilenc hektáros telepre, majd abba a kora vaskori, köralakú házba lépve, melyben Cziráki Viktor, vagyis a gazda és asszonya, Somos Judit lakik, egyszerűen tátva maradt a szánk. Kiderült, aki először jár itt, vagy azonnal otthon érzi magát, vagy teljesen idegenként, ha soha még csak eljátszani sem akar azzal a gondolattal, milyen lehet itt élni. A házban ilyenkor télen félhomály van, Judit fejlámpával dolgozik a „konyhában”. A szemünk azonban gyorsan hozzászokik a fényviszonyokhoz.

A tizenkét méter átmérőjű, patics falú épület ugyan nagyobb az eddig feltártakénál, ugyanakkor szerkezete megegyezik a vaskori házakéval. Víz, villany nincs, a villanypásztort akkumulátor működteti. A házat náddal vagy zsúppal illett volna fedni, de ez rettentően drága lett volna, így maradt olcsóbb, kevésbé autentikus megoldásként a geotextil. Ezt már Cziráki Viktor mondja, miközben pipára gyújt, a cigaretta ugyanis nem állna jól senkinek ebben a környezetben. A bejárat melletti lóállásban, melyben négy-öt lónak jutna hely, egyfajta vizes blokkot, raktárat alakított ki a gazda, a másik oldalon, ahol a lábas jószágoknak kellene lenniük található a nem egészen konyhaszerű konyha. A valódi konyha ugyanis kint kapott helyet. Bent dobkályhával fűtenek, de kemence, illetve az épület közepén egy kör alakú, kőből rakott tűzhely áll, ezt azonban igen ritkán használják.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] A kísérleti régészeti telep megálmodóját sosem a megfelelési kényszer vezette (fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

A házban galéria is van, Viktor szerint a nyolc méteres belmagasság adja magát. Egyebekben is azt vallja, hogy őseinket sok esetben inkább vezette a praktikum, mint szakrális cél vagy a szokásokhoz való ragaszkodás. Ebben a házban egyébként nyolc éve laknak, korábban egy jurta volt a rendszeres szállásuk. Ezt is láthatjuk egyébként, amikor végigjárjuk a telepet, és igen lakályosnak tűnik. Mindkettőt faliszőnyegek, prémek, takarók teszik barátságossá. A telep nem egy kor kidolgozott faluképét mutatja, hiszen van közöttük paleoszibériai jurta, új kőkori, szkíta és Árpád-kori ház is. Ez utóbbi az előtte álló kör alakú tűzrakóhely miatt is érdekes. Pontosabban amiatt a régészeti lelet miatt, melyet épp itt találtak meg. A regölyi arany sír egy 35-40 év körüli nő nyughelye volt. Az alán asszony vélhetően fejedelem felesége vagy lánya volt. Ma egyfelől ez a legvédettebb tűzrakóhely a birtokon, ugyanakkor az előzmények miatt kultikus jelentősséggel is bír.

Regöly és környéke gazdag régészeti lelőhely, és Viktor azt meséli, már gyerekként is az érdekelte, miként éltek elődeink. Házuk udvarán is talált cserépdarabokat, nyolcéves korától egyre célirányosabban fordult a történelem és a régészet felé. Barátaival 1982-től gyakorta jártak ki az egykori homokbánya területére. A hat-hét fős társaság együtt kezdett a kísérleti régészkedésbe. Az első bunker még katasztrófa volt, ősszel készült, és a téli időszak jó részét itt töltötték. Kezdetben László Gyula rekonstrukciós rajzai alapján építkeztek, aztán az elméletet mind többször írta felül a megvalósíthatóság.

Arra a kérdésre, hogy a régész szakma miként viszonyul ezekhez a házakhoz és a bronzöntödében és a kovácsműhelyben készült tárgyakhoz Cziráki Viktor elmondja, hogy vegyes a fogadtatás. A fiatalok egyre inkább elfogadják azt, amit csinál, de korábban volt, aki dilettánsnak bélyegezte. Tény azonban, hogy házigazdánkat sosem a megfelelési kényszer vezette, továbbá az is, hogy bár elméletileg a kovapengés sarlóval lehet nádat vágni, gyakorlatilag viszont nem. És az is igaz, hogy a Cziráki Viktor által létrehozott életmód rekonstrukció sokak számára érdekes és vonzó, ezért érkeznek iskolai osztályok rendhagyó történelem órákra. Házigazdánktól megtudtuk, hivatalosan őstermelő. Állatokat tart, földalapú támogatást kap, tárgyakat készít, ugyanakkor esetében mégis az a leginkább helytálló, hogy Isten kegyelméből él úgy, ahogy neki tetszik.

Tizenegy ló, harminc lábasjószág

Az egykori homokbánya 1993-ban lett Cziráki Viktor sajátja. 1997-től tulajdonképpen folyamatosan itt él, másfél éve egy éjszakát sem töltöttek párjával a faluban. Bár eredetileg vendéglátós, szakmájában nem sokat dolgozott. A régészeti telepen jelenleg úgy húsz épület áll, a jégkorszak végétől a korai államalapítás időszakáig bemutatva a Kárpát-Medence építészetét. A lakóházak mellett van itt pásztorszállás és kovácsműhely is, de a „Szittya csárda”, mely esténként felnőttek tartózkodási helye, napközben kézműves műhelyként funkcionál. És természetesen vannak itt ólak, hiszen Cziráki Viktorék állatokat tartanak: tizenegy lovat és harminc lábasjószágot, elsősorban juhokat, kecskéket. A kora vaskori házba, mely jelenleg lakhelyükül szolgál, és amely gerendavázas, sárfala fonásokra épült, bejárása van a két kutyának és a macskáknak is. A 21. század emberének ez nem, az azonban furcsa, amikor a ház asszonya a tálból a földre löttyinti a vizet. Itt viszont ez is teljesen rendjénvaló.

Finom rágcsálnivaló dióból, mogyoróból

Somos Judit több, mint tíz éve társa Cziráki Viktornak. Elmondta, nem szeret szerepelni, azt azonban szabad róla tudni, hogy pécsi, és a gimnázium elvégzése után fazekasnak, majd szőni tanult, aztán néprajzos lett. Arra a kérdésre, hogy mit esznek, miket főz, elmondta, azt, amit bárki más. Mivel egy korábbi homokbánya helyén áll a telep, kertet itt nem lehet kialakítani. Judit cserepekben tart fűszernövényeket, és a családtól kapott zöldséget, gyümölcsöt főzi be. Nagyon finom rágcsálni valókkal kínált. Az egyik édes mogyoró, de más csonthéjast is lehet használni. Cukrot teszünk fel a tűzre, és hozzá egy kevés vizet öntünk, hogy a cukor ne karamellizálódjon. Ebbe tesszük a mogyorót, majd amikor a víz elpárolgott, fűszerezzük fahéjjal, gyömbérrel. A másik ropogtatnivaló sós. Ehhez diót melegítünk, melyre felkockázott vajat teszünk, majd sózzuk, kevés cukrot adunk hozzá, és fűszerezzük ízlés szerint paprikával, borssal, fokhagymával.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!