Horgász Dezső ma már az előadóművészet világában teljesíti ki magát

Nyolc évvel ezelőtt még a megyei önkormányzatnál dolgozott dr. Puskás Imre közgyűlési elnök kabinetjének szorgos munkatársaként. Ismerői tudták róla, hogy nagy szerelme a színjátszás, időnként meg is csillantotta ez irányú tehetségét. Azt azonban nem gondolta volna, hogy belőle, a lelkiismeretes hivatalnokból, hamarosan Mátyás király lesz. Pedig pontosan ez történt.

– Hírét vettem annak, hogy megnyílt a bikali élménybirtok – kezdte történetét Horgász Dezső. – Felhívtam az ottani rendezőt azzal, hogy alkalmaznának-e engem, mint színészt? Kellemes meglepetésemre meghívtak egy válogatásra, ami olyan jól sikerült, hogy nem akármilyen ajánlatot kaptam: én lehettem Mátyás király.

A szekszárdi fiatallal madarat lehetett volna fogatni, azt gondolja, hogy élete egyik legjobb döntését hozta meg akkor.

– Azóta sínen van az életem, még akkor is, ha egyszer-kétszer mellékvágányra is hajtottam – fogalmazott Horgász Dezső. – Egy évig alakítottam Mátyás király szerepét Bikalon, de emellett több más szerepet is osztottak rám. Egy év elteltével, különböző okok miatt eljöttem az élménybirtokról.

Így tehát „Mátyás király” több hónapon át ette a munkanélküliek keserű kenyerét. Később ismét visszatért a megyéhez, ám második köztisztviselői karrierje mindössze addig tartott, míg a feladatokat át nem vette a kormányhivatal. Néhai Mátyás király másodszor is az utcára került.

– Átgondoltam, hogy mire is lennék alkalmas. Végül is arra jutottam, hogy felhívom a Német Színházat, valamint a városi rádiót. Az előbbi intézmény akkori vezetője közölte, hogy jelenleg nincs szükségük színészre, de ha változik a helyzet, feltétlenül értesít. Én ezt akkor egy diplomatikus, udvarias elutasításként nyugtáztam. Viszont a rádióhoz az ilyenkor kötelező meghallgatás után azonnal felvettek. Úgy három hónap műsorvezetés után megcsörrent a telefonom: Horgász Dezső? Szükségünk lenne egy németül is beszélő univerzális kollégára, aki művészi és szervezési munkát egyaránt képes elvégezni. Alig akartam hinni a fülemnek a remek hír hallatán.

Történt ez immár hat esztendeje. Azóta Horgász Dezső megannyi szerepben szórakoztatta és szórakoztatja ma is a közönséget. Természetesen németül. Ami azért is érdekes, mert felmenői között nincs német, a családban sem járta soha ez a nyelv.

Amire máig alapozhat, az nem más, mint a bátaszéki általános iskola német nemzetiségi osztályában elsajátított nyelvtudás.

– Nagy örömömre mindig sok dicséretet kapok a szép, irodalmi megalapozottságú kiejtésért. Szókincsem azonban távolról sem olyan széles, mint amilyennek én szeretném. Ez a hiányosság már a szó szerinti művészi lustaságomnak tudható be.

Horgász Dezső a társulat többi tagjával együtt már a héten megkezdte a szekszárdi DBU-ban a következő darab próbáit, de közben színésztársaival együtt készül a Der Vorname – Hogyan nevezzelek? – című tragikomédia előadására. E darab műfaja és stílusa lényéhez, személyiségéhez igen közel áll.

– Ez akkor is így van, ha egy idősödő, kétgyermekes, irodalomtörténész családapát alakítok a műben. Rám egyik megállapítás sem igaz, bár az alkalmat megragadva hadd adjam közre, hogy két hónap múlva boldog apa leszek. De maga a műfaj, a stílus valóban a kedvencem, kollégáimmal együtt mindannyian jutalomjátékként éljük meg a darabot.

Nem lenne jó kapni tőle egy pofont

A Szekszárdon pedagógusként végzett Horgász Dezső jelenleg foglalkoztatott és sikeres művésze a Német Színháznak. Ezzel együtt úgy gondolja, hogy érdemes, sőt, szükséges több lábon állnia. Már évek óta egyéni vállalkozóként műsorvezetéssel is foglalkozik, de vőfélyi tevékenységet ugyanúgy ellát, mint temetési szónoki megbízatást.

Négy évvel ezelőtt Cseszárik Lászlóval együtt megjárta az El Caminót, ebből az alkalomból interjú készült vele Spanyolországban. Kiderült, hogy muzsikusként is megállja a helyét, a SebtibenD nevű zenekarban többek közt egy darbuka nevű ütős hangszeren játszik. Az már csak hab a tortán, hogy karate sportágban, pontosabban annak Wado-ryu Karate ágában többszörös magyar bajnok, sőt, kétszeres világbajnoki címet is magáénak mondhat. Tehát, ahogy tartja a mondás, nem lenne jó kapni tőle a sötétben egy pofont. Ám Horgász Dezső szelíd lényét ismerve, a légynek sem tudna ártani.