Ibolyával varrtak egykor a hölgyek

Tolnaikummá nemesült a sióagárdi népviselet, hímzés és Hímzésmúzeum. Országos márkanév volt eddig is mindegyik, a Tolna Megyei Értéktár Bizottság döntése mondhatni törvényesítette ezt az állapotot. A Magyar Néprajzi Lexikon külön szócikkben foglalkozik a sióagárdi hímzéssel, melynek lényegéről az érdeklődők szerencsére nemcsak a könyvek lapjain szerezhetnek tudomást.

Tárt kapukkal várja a közönséget a sióagárdi Hímzésmúzeum. A helyi népviselet szentélye Vargáné Kovács Veronika fáradhatatlan munkálkodásának köszönhetően jött létre tizenhárom éve. A gazdag magángyűjteménye az 1840-es évektől napjainkig mutatja be a falu díszítőművészetét, a helyi népviselet legváltozatosabb darabjait.– A sióagárdi hímzés jellegzetességét először is az úgynevezett lyukhímzés adja – mondta a gyűjtemény vezetője. – Ez kézi varrás. Az ing alján és ujján egyaránt két sor lyukban végződő hegyes csipke van. A színvilág letisztult, a kék-lila árnyalat a meghatározó Sióagárdon. Ezeket a színeket leglátványosabban az ibolyás ümög mutatja. Így mondták egykoron az itteni parasztasszonyok is, hogy ibolyával varrnak. Nem véletlen, hogy éppen ez az ibolyás ümög került az épület homlokzatára és a népművészetet bemutató könyvem borítójára.