Idénymunkás mindig kellett a szőlőkbe

Szőlészeti idénymunkások a szekszárdi borvidéken címmel tartott előadást Fuksz Márta. Hosszú, a kilencvenes évektől napjainkig terjedő kutatásainak eredményeit foglalta össze. Mint azt az érdeklődők hallhatták, a rendszerváltás után, a kárpótlás révén sokan jutottak kisebb-nagyobb szőlőültetvényekhez. A nagyobb gazdaságok kezdetben családi részesműveléssel segítették a munkát, ami azt jelentette, hogy egy ötvenhektáros területből lehetett egy-egy családnak vállalni művelésre – metszés, zöldmunka, permetezés, szüret – egy-két hektárt. A tulajdonos a munkáért cserébe szőlővel fizetett, majd a termést megvette a munkástól. Változott a helyzet az uniós csatlakozás után, amikor a pályázatok révén sokan telepítettek új szőlőt. Ezt az időszakot az alkalmi munkavállalói könyves (AMK) foglalkoztatás jellemezte, de évente csak 90 napot lehetett egy embert hivatalosan foglalkoztatni. Ennek előnye a munkáltató részéről az volt, hogy nem kellett egész évben járulékot fizetni a munkás után.

Pár éve ismét új rendszer alakult ki, mivel egyre kevesebb lett az idénymunkás – a nyolcvanas években még aktív korosztály, mely a szőlőben „nőtt fel”, kiöregedett, sokan mentek külföldre dolgozni – ekkor alakultak az úgynevezett brigádvállalkozások. Nyolcan-tízen összeállnak, mikrobuszokkal járják a borvidéket, a brigádvezetők kötik a szerződéseket a borászokkal. Így nagyobb esélyük van arra, hogy folyamatosan találnak munkát. Ennek a formának az a hátránya, hogy a létszám sosem állandó, mert a brigádból mindig van, aki hol megy, hol nem megy dolgozni, a brigádvezetők nem biztos, hogy bejelentik a munkásokat, holott azért kérnek többet (jellemzően nyolcezer forintot naponta egy munkás után), hogy a bejelentés költségeit is ők vállalják.

Gond az is, hogy mikor fizessen a gazda: ha naponta fizeti ki a munkásokat, akkor többen másnap nem mennek dolgozni, ha hetente, akkor van, akinek megélhetési gondja akad.

A „brigádos” megoldás tehát nem nagyon vált be, mondta az előadó, a megkérdezett borászokra hivatkozva.

Határtalan tudomány volt a mottó

A Magyar Tudomány Ünnepe a Magyar Tudományos Akadémia által 15 éve minden év novemberében megrendezett országos és határon túli programsorozat. Az eseményfolyam hagyományosan egy központi gondolat köré szerveződik. Ebben az évben a mottó a „Határtalan tudomány”.

A Wosinsky Mór Megyei Múzeumban is ennek megfelelően állították össze a programokat. Megnézhették az érdeklődők Beszédes Sándor fotográfiáit, dr. Gaál Zsuzsa a 19. századi nemesi társadalomban élő nők helyzetéről beszélt, Csapai János az ónedények a sárközi református gyülekezetben címmel tartott előadást, de megismerhették az érdeklődők a szekszárdi bencés apátság és vár történetét is, a legújabb kutatások alapján.