Kasimir és Karoline, a kor és áldozatai a DBU-ban

A Magyarországon is jól ismert müncheni Oktoberfest már 1810 óta visszatérő évi ünnepe a bajor fővárosnak. De most, azaz a népszínmű idején már 1931–ben járunk, amikor is tombol a világválság. Kasimir és Karoline a hagyományos mulatság felé veszi az irányt: a fiatal nő szeretne kikapcsolódni, párja viszont nincs ünnepi hangulatban. Ugyanis elvesztette állását, leépítették. Miután indulataikat egymás ellen fordítják, összevesznek. Karoline beleveti magát az önfeledt szórakozásba, férfiakkal ismerkedik. Kasimir pedig egy régi ismerősétől, Merkl Francitól hagyja magát rábeszélni, hogy autófeltöréseknél őrként segédkezzen.

A DBU-ban most látható darab hazánkban 1983-ban került először színre, akkor a Kaposvári Csiky Gergely Színház tűzte műsorára, Ascher Tamás rendezésében, Koltai Róbert és Csákányi Eszter főszereplésével. Az akkori kritika azt hangsúlyozta, teljes joggal, hogy a műben a válság mérgező hatása miatt „az idill látszata mögött ott a magány, a hitványság, az önzés, a csalás.” A rendszerváltás után reneszánsza lett a drámának, rácsodálkozhattunk a mifelénk is egyre erőteljesebben érzékelhető és időszerű üzeneteire. A darab baljós jövendölés „az emberi kapcsolatok minőségéről egy olyan társadalmi közegben, amelyben pusztán a pénz jelentheti az emberi méltóságot; (...) s amelyben az esélyek egyenlősége a munkanélküli számára azt jelenti, szabadon választhat, hogy lop, rabol, avagy felköti magát” – írta Szűcs Katalin színházi kritikus 1990–ben egy folyóiratban.

Lotz Katalin, a Szekszárdi Német Színház igazgatója ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy bármely kor vagy rendszer jól érzékelhető módon tükröződik az egyes emberben és emberi kapcsolataiban.

– Mivel közönségünk legerősebb pillérét a középiskolások és fiatal felnőttek alkotják, a darabválasztásnál célunk volt, hogy őket is megszólítsuk. A gazdasági helyzet, a jövőkép és a párválasztás kérdése olyan témák, melyek már ezt a korosztályt is erősen foglalkoztatják. Ezt megerősítik a darabra felkészítő foglalkozások tapasztalatai is, melyek tegnap indultak, és folyamatosan rendelhetők iskolai osztályok számára közönségszervezésünkön keresztül.

Az előadás Verena Koch rendezésében tekinthető meg, társrendező Viktoria Pichler, színpad– és jelmeztervező Tömő Ilona Ágnes, dramaturg Franz Huber. Közreműködnek: Andrzej Jaslikowski, Melissa Hermann, Boglári Tamás, Tom Pilath, Horgász Dezső, Paula Donner, Sipos Eszter és Károlyi Dorina színészek, valamint Medgyes László zenész. Az előadás a Miniszterelnökség támogatásával készült.

Egy párizsi viharban egy fa ága okozta végzetét

Ödön von Horváth 1901. december 9-én született az akkor Magyarországhoz tartozó Fiume városában. Gyermekkorának egy részét Budapesten töltötte, majd 1913-ban Münchenbe került szülei vették magukhoz. Anyanyelvének a németet vallotta, de megtartotta magyar állampolgárságát. 1923 után már íróként dolgozott Németországban. 1934-ben Bécsben telepedett le, majd Ausztria német bekebelezésekor a Gestapo elől Franciaországba menekült. 1938. június 1-jén, miközben Párizs központjában sétált, váratlan vihar tört ki, egy fa lezuhanó ága halálra sújtotta.