Kétszáz évvel korábbi is lehet a hőseposz

„Valahányszor idegen népköltészet egy-egy régi maradványa kerül kezembe, mindig elborultan kérdém magamtól: volt-e nekünk valaha ős eredeti eposzunk? Vajon a nép (...), mindig oly kevés hajlamot érzett-e a mondai s történeti költemény iránt, mint napjainkban?”

Ezt a reményvesztettnek tűnő kérdést tette fel Arany János abban a Naiv eposzunk című tanulmányában, melyet 1879-ben vetett papírra. A lírikus lehangoltsága azonban látszólagos: több ponton is az a sejtése, hogy ilyen eposz, ha nem is tudunk róla, létezhetett.

Erről a dolgozatról osztotta meg gondolatait Hubert Ildikó irodalomtörténész Szekszárdon, a vármegyeháza dísztermében.

A témakör szakavatott kutatója elmondta, hogy a magyar nyelvű történeti ének legrégibb darabja a Pannóniai ének. A honfoglalásbeli idők ezen verses forrása a XVIII. században bukkant fel, elsőként Pray György említette 1774-ben. Ám a szakirodalom ismeri a Pannóniai ének egy versszaknyi variánsát a XVII. századból. Ennek azért van jelentősége, mert a műnek tehát van korábbi, és lehet akár még korábbi előképe is.

Hubert Ildikó a napjainkig előkerült szövegváltozatok alapján végezte el nyelvészetileg is alátámasztott elemzését és arra a következtetésre jutott: amíg néhány fontos kérdés nem tisztázódik, addig a Pannóniai ének rögzítési, illetve másolási idejét van okunk a XIV−XV. századra tenni.