Maradt köztünk a százévnyi távolság

Dr. Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár tartott előadást „Félperifériától a félperifériáig. Helyünk és utunk Európában” címmel tegnap a Vállalkozói Szalon félévét záró vendég­előadójaként a Donautica Étteremben. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, a 20. századi magyar történelem neves kutatójának Tolna megyei kötődése nincs, ám közel, a Bács-Kiskun megyei Kalocsa mellett született, és ott járt gimnáziumba.

Az előadása előtt lapunknak elmondta, hogy nyaktörő vállalkozásba kezdett, hiszen körülbelül másfél órában feltárni a magyar történelem összefüggéseit nem könnyű feladat. A két évvel ezelőtt megjelent „Magyarország története” című könyvére támaszkodott, amely a magyarság kialakulásától kezdve egészen a 20. századig nyújt betekintést gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok alakulásába.

Dr. Romsics Ignác elmondta, hogy az olyan adatok, mint például, hogy a különböző stílusú templomok, az egyetemek mikor terjedtek el Európában, és mikor Magyarországon, komoly fogódzkodók. Lehetővé teszik, hogy meg lehessen határozni Magyarország fejlettségi szintjét akár a GDP, akár az iskolázottság tekintetében. Álláspontja szerint nem tudtuk átugrani a saját árnyékunkat sem a 19., sem a 20. században.

– Ha megnézzük az egy főre eső nemzeti jövedelmeket, akkor láthatjuk, hogy önmagunkhoz képest ugyan sokat fejlődtünk, de az élen járó országokhoz képest körülbelül ugyanolyan távolságra vagyunk, mint száz évvel ezelőtt. Mindamellett, hogy voltak sikeres felzárkózási periódusaink – mint a dualizmus időszaka, és kudarcosak – mint a Kádár-korszak.