Tolna megyei vitézek életrajzát kutatja

Nagymamájával folytatott beszélgetései terelték a helytörténeti kutatások felé Schönveitz János érdeklődését. Rengeteg időt szán rá, de számára ez változatlanul „egyszerű hóbort”, a kenyérre valót az MVM ERBE Zrt. minőségellenőreként keresi. Újabban nagy fába vágta a fejszéjét, a Tolna megyei vitézek életrajzi lexikonját szerkeszti. Tervei szerint 2021-ben adja ki, mert száz évvel korábban, 1921-ben volt az első vitézzé avatás. Hogy miért éppen ez a téma keltette fel az érdeklődését? Egy tréfás párbeszéddel válaszol: Miért másztad meg a Mont Everestet? Hát már ott volt…

Esetében is valahogy így történt. 2014-ben volt egy kiállítás a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtárban a I. világháború témájában, amihez nagyon szorosan kapcsolódik a vitézi rend, hiszen azokat avatták vitézzé, akik az első világháborúban, s azt követő forradalmakban hadicselekedetekkel érdemelték ezt ki. A kiállításra 60-70 paksi vitéz életrajzi adatait gyűjtötte csokorba. Mint elmondta, 1939-ben adtak ki ilyen témában egy országos kiadványt, illetve ’41-ben is egyet, amely igen szűkszavú, csak nevek, települések szerepelnek benne. Ő tartalmilag bővebb, földrajzilag szűkebb kötetben gondolkodik, küllemét illetően viszont ragaszkodni szeretne az első kiadványhoz.

Első blikkre 5-600 főt sikerült összegyűjteni, most 1100 embernél tart. Lesznek olyanok is, akiket az előző két kötetben nem is említethettek, mivel 1945-ig folytak még avatások. Terve az, hogy a lehető legtöbb személyes adattal fűszerezi majd a szűkszavú adatsort, ehhez a leszármazottaktól igyekszik információt gyűjteni. Nincs könnyű dolga, ahogy a Horthy-éra, úgy a vitézség megítélése is ellentmondásos, ezért akadnak olyan utódok, akik nem szívesen beszélnek róla. Szerencsére ez nem mindenkire igaz, így már nagyon szép anyagok születtek. Például Németkéren, ahol János táncol. Itt már ismerik, megvan a bizalom, amiért nagyon hálás, hiszen olyan személyes adatokat, dokumentumokat bocsátottak rendelkezésére, ami gazdagítja a kötetet, élvezetesebb olvasmánnyá teszi.

Mind elmondta, tervezi, hogy megkeres más leszármazottakat is. Ez már zajlik, de a munka nem egyszerű, hiszen nemhogy a megye, de az ország határain túlra is kiterjed. János véleménye szerint a múlt megismerése egyre jobban foglalkoztatja az embereket, egyre több hadtörténeti kiadvány születik, különösen a rendszerváltás óta. Ő maga azért élvezi ezt a munkát, mert teljesen más perspektívából ismeri meg a történelmet, mint korábban, a tankönyvekből. Elárulta, amióta elkezdett foglalkozni a gyűjtéssel, újra kellett tanulnia a történelmet. „Cserében” viszont olyan személyes és mögöttes részét ismerte meg a történelemnek, ami más megvilágításba helyezi az eddigi ismereteit.

A kötetre visszatérve elmondta, hogy mecénást, pályázati lehetőséget keres, ami bizonyára nem lesz egyszerű, hiszen költségesnek ígérkezik a vállalása. Már most látszik, hogy terjedelmes, több száz oldalas lesz a Tolna megyei vitézeknek emléket állító könyv.

Több helytörténeti téma is érdekli

Interneten, levéltárakban kutat, személyes interjúkat készít Schönveitz János a Tolna megyei vitézekről szóló kötet anyaggyűjtése során. Főállása, családja és emellett a sziszifuszinak tűnő munka mellett más témájú helytörténeti témák is foglalkoztatják, de azok nem ilyen nagy volumenűek. Egy Tamásiban most megjelenő első világháborús kiadványhoz szolgáltatott adatokat, ismerősöknek segédkezik családfakutatásban.

A paksi Deák-iskola elvégzése után gépi forgácsolónak tanult az 505-ösben, majd érettségizett. Ezt követően informatikai végzettséget szerzett, tűzvédelmi előadói, munkavédelmi technikus, minőségellenőr, nyomástartó gépész, anyagvizsgáló képzettségekkel gazdagodott, sőt karate szakoktatói képesítése is van. – Történelmi végzettségem nincs – mondja végezetül. Majd megjegyzi: – Minap jutott eszembe, hogy az I. világháborúból érettségiztem…