Tallér vall a zavaros pénzügyi helyzetről

– Felületesen megnézve a viszonylag gyakori II. Ferdinánd főhercegi tallér nem tűnt hamisnak – mondta el lapunknak Czövek Attila régész főmuzeológus, az intézmény osztályvezetője, miközben bemutatta a hónap műtárgyát. – Viszont az előlapján erősebb rezes korrózió látszódott, ez azért szokatlannak tűnt. Tisztítás és alaposabb vizsgálódás után egyértelmű lett, hogy a pénz hamis. Bár II. Ferdinánd több mint harminc éven keresztül bocsátott ki hasonló éremképű tallért, így azok közt az eltérő verőtövek miatt igen sokféle található, mégis, a pénzen van több olyan különbség, több olyan jegy, ami bizonyítja a hamisságát.

A felületi elváltozások, a korróziós nyomok és egy kisebb sérülés alapján anyagvizsgálat nélkül is látható, hogy a tallér úgynevezett szendvicsszerkezetű. Azaz a rézmagot vékony ezüstréteggel vonták be. Mérete is eltér a szokásostól, melyhez képest két-három milliméterrel nagyobb az átmérője, ugyanakkor az anyaga miatt a súlya öt grammal csekélyebb. Mindezek alapján a pénz ezüsttartalma lényegében elenyésző.

A gerjeni lelet leginkább II. Ferdinánd 1580-as években vert tallérjaival mutat rokonságot. Bár az előlapon a korróziótól a főherceg arcéle nem teljesen látszik, de az arcszőrzet kialakításában így is szembeötlő a különbség egy eredeti tallér ábrázolásához képest. Emellett a jobb kézben lévő hatalmi jelvény, a jogar feje a verőtő hibájából adódóan hiányzik. A magasan záródó, álló ingnyak kidolgozása elnagyolt, a divatot követő, szokásos maximum három redő helyett legalább öt redőt ábrázol. Így aránytalanul hosszú lett a főherceg nyaka. A kör­iratban hibák vannak: hiányzik a betűk közötti elválasztó jelzés, az ARCHIDUX – főherceg – helyett az értelmetlen VRCHIDUX szó szerepel. A hátlapon a címer elnagyolt kidolgozású és hibás. A sá­vok száma eltérő, a Habsburgok ősi címere, az arany alapon koronás vörös oroszlán hiányos, a címerpajzs feletti korona nem a szokásos főhercegi, az Aranygyapjas rend gyatrán megformált szemekből álló láncához nem csatlakozik a báránybőr medál, a körirat itt is helytelen.

– Mint ahogyan korábbi évszázadokban, a pénzverés a középkorban is uralkodói felségjognak számított – közölte Czövek Attila. – Ezért a pénzhamisítást felségsértésként ítélték meg és jószágvesztéssel, avagy egyenesen halállal büntették. Az ország három részre szakadása után különösen nagy pénzhamisítási hullám indult meg. A végrehajtó hatalmak gyengesége miatt nem tudtak érvényt szerezni a pénzhamisítás elleni törvényeknek, a pénzügyi állapotok zavaros volta pedig igen megnehezítette az utánzatok kiszűrését. A hódoltsági területeken a pénzhamisítást elsősorban a törökökkel délvidékről érkező rácokhoz köthetjük. Esetükben a tallér ugyancsak ezüst váltópénze, a dénárok hamisításával foglalkozó műhelyeire Gaál Attila, K. Németh András, Tóth Gábor és Varga Máté kutatásai alapján megyénkben is találunk jó néhány példát.

Elárasztották Európát a verettel

A középkorban az ezüst csak váltópénz volt, de igény merült fel arra, hogy az általában 1:10 értékarány figyelembevételével legyen az aranypénzzel egyenértékű ezüstpénz is. Ennek legfőbb feltétele, a nagy mennyiségű ezüst adott volt az európai és az újvilági bányák révén. Bár Tirolban verték az első tallért, igazi bölcsőjének Csehország nevezhető. Itt Sankt Joachimsthal – ma Jáchymov – mellett a Schlick grófok gazdag ezüstbányái és verdéi az 1520-as években közel 62 tonnányi ezüstből készült mintegy 2,2 millió darabbal árasztották el Európát. Innen az elnevezés is: a kezdeti Sankt Joachimsthaler Guldengroschen egyszerűsödött Joachimsthaler átmeneten keresztül Thalerra. Ebből lett a magyar tallér, angolban pedig dollár. A Habsburg Birodalomban, benne a három részre szakadó Magyarországgal a 16. századtól a pénzrendszer talléralapú lett.