2004.10.14. 11:19

Gyönyörű női testek szemérmes meztelensége

Gyönyörű idomok, leheletfinom mozdulatok, eszményi beállítások. Ahogyan a 19. század legnagyobb magyar festői látták és láttatták a mezítelen női testet.

Tornai Szabolcs

A legtisztább erotika költözött a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. A múzeumban ma délután nyílik nagyszabású kiállítás a 19. századi magyar festészet aktképeiből. A csaknem háromszáz mű alkotói a legjelentősebbek, Lotz Károlytól Székely Bertalanon át Rippl-Rónai Józsefig.
A bámuló nézőt a művek tökéletesen meggyőzik arról, hogy hús-vér hölgyek álltak hozzájuk modellt. De a művészettörténészek pontosan tudják, ez korántsem volt mindig így.
A 19. század álszemérmes légkörében csak fokozatosan vált gyakorlattá élő női modell állítása. Ha aktképet készítettek, a festők antik vagy reneszánsz művek, rajzok, gipszszobrok vagy anatómiai ábrázolások alapján dolgoztak. 1850-ig a festők hivatalosan csupán Londonban, Párizsban és Münchenben alkalmazhattak nőmodelleket.
A londoni művészeti akadémián 1753-tól, a párizsin 1800-tól,
a münchenin 1808-tól oldották fel a tiltást. Bécs 1850-ben zárkózott fel, Budapest pedig csupán az 1880-as években.
Kevés a megbízható adat arról, hogy akkoriban mely művekhez szolgált alapul egy-egy gyönyörű meztelen hölgy. De azt például tudni lehet, hogy Lotz Károly és Székely Bertalan alkalmazott nőmodelleket. És külön érdekesség Lotz Károly módszere. Ő ugyanis a testet egy nőről mintázta, de az arcot nevelt lánya, Kornélia arcáról. A kiállításon szerepel Lotz talán legismertebb képe, a Fürdés előtt, 1901-ből. Természetesen ezen is Kornélia szépséges arca látható.
– Eleinte engem is meglepett, hogy a 19. században a festők nem mindig élő női modell után készítettek aktot – mondja Imre Györgyi, a kiállítás rendezője.
A művészettörténész hat éve foglalkozik a 19. századi magyar aktképekkel.
– Manapság a téma egyre felkapottabbá válik. Jó néhány európai városban rendeztek kiállítást 19. századi aktképekből.

Végigsétálnék meztelenül a körúton

Ajtony Marica (65) négy éve aktmodellkedik az Iparművészeti Egyetemen és a Budai Rajziskolában. „Soha semmiféle szégyenérzetem nem volt, bármikor végigsétálnék a körúton is meztelenül. Ezt a szakmát egyenesen nekem találták ki, ráadásul még fizetnek is érte. Igaz, nem sokat, óránként hatszáz forintot. De nekem nem is ez a leglényegesebb, hanem hogy úgy érezzem, hasznosan töltöm el a szabad időmet. A rólam készült rajzok, festmények és szobrok csak ritkán hasonlítanak rám. Igaz, nem is nagyon érdekel, milyen lesz a rólam készült mű. Nem az én feladatom elbírálni. Egyszerre negyvenöt percet kell kibírnom egy pózban mozdulatlanul, majd tizenöt perc szünet következik. Ilyenkor kimozoghatom a zsibbadást. A családomban mindenki tudja, mivel foglalkozom, egyedül a fiamnak vannak fenntartásai. Őt hiába próbálom meggyőzni, hogy ebben semmi rossz nincs, nehezen akarja elfogadni.” (P. G.)

Mennyibe kerül egy Lotz-festmény?

Polgár Árpád, a Polgár Galéria tulajdonosa: „Attól függ, melyik. Függ a méretétől: egy kicsi kép kevesebbe kerül, mint egy nagyobb. És a témáján is múlik. Ma a természethű aktok nem divatosak, elvontabban illik festeni. Lotz Károly Fürdés előtt című képét például két éve a mi galériánk árverezte. Lotznak ez a képe a nagy műveihez tartozik. Ötmillió forint volt a kikiáltási ára. De Benczúr Gyula, Rippl-Rónai József, Székely Bertalan festményei is 3–8 millió forint között kerülnének kalapács alá.” (K. E.)