Nyomtatók: a fényképek papírért kiáltanak

Bár a digitális fényképezőgépek népszerűsége egyre nő, a felhasználók többsége az amatőrök táborából kerül ki. Érthető tehát, hogy a képek többsége a mai napig papíron végzi. De míg a hagyományos fényképezőgépekkel készített filmet szinte bárhol elő lehet hívatni, a digitális képekhez szükségünk van egy nyomtatóra.

A fényképezőgépek árának csökkenése magával hozta a tintasugaras fotónyomtatók árának zuhanását is. Az olcsó készülékek mellett megjelentek azok a gépek, amelyek nyomatminősége megközelíti, sőt időnként felül is múlja a hagyományos, kémiai eljárással készült fotókét. A tintasugaras technológiák ma már olyan jó minőségben állítják elő a képeket, hogy mellettük csak nehezen rúgnak labdába más, alternatív technológiák, például a lézerprinterek. Ráadásul ez utóbbi nyomtatók üzemeltetési költsége jócskán meghaladja a tintasugarasokét.

Komoly áttörést azonban a számítógép kiiktatása jelentett: ma már szinte az összes fotónyomtató képes valamilyen módon fogadni a fényképezőgépek vezérlő utasításait. Egyre több az olyan printer is, amely képes kezelni a memóriakártya-formátumokat. Tehát, ha valaki úgy akar képeket nyomtatni, hogy nem kapcsolja be a számítógépét, annak a legegyszerűbb, ha kártyaolvasóval felszerelt nyomtatót vásárol.

A képek elkészítése után egyszerűen kiveszi a memóriakártyát a fényképezőből, beledugja a nyomtatóba, és a printer saját kezelőfelületén nekilát a szerkesztésnek. A memóriakártya tartalma a kijelzőn remekül áttekinthető – bár az is valószínű, hogy több száz kép esetén nem itt fogjuk kiválogatni a nyomtatandókat.

A nyomtatók új generációja még ennél is többre képes: a fotók elforgathatók, a piros szem eltüntethető, és a kinyomtatott képek méretéről is rendelkezhetünk. Innen pedig már csak egy lépés, hogy ki-ki azt a módszert válassza, amelyik a pénztárcájának és tudásának a legmegfelelőbb.