A szenvedély nem ismer akadályt

Lukács Sándor

Miskolc, 1947. július 21. színész, költő, nős, fia Máté, modell 1968–1972: Színház- és Filmművészeti Főiskola 1972-től a Vígszínház tagja

Joanna Murray-Smith: Szenvedély című darabjában a Pesti Színházban Lukács Sándor játssza a férjet, akit megkísért az új szerelem.
– A helyzet majdnem banális – kezdi Lukács Sándor. – Egy menő, értelmiségi házaspár férfi tagja harminckét évi házasság után közli a feleségével, hogy új életre vágyik. Az előzmény: a férfi híres publicista, és a fiatal, öntudatos nő elcsábítja. Ugyanis a nő portrékötetet akar írni a férfiről, emiatt többször kell találkozniuk. Miközben beszélgetnek, felébred bennük a szenvedély.
Lukács Sándor elmondta, hogy ismeri az ilyet, hiszen huszonnyolc éve él házasságban. Pontosan tudja a hosszú együttélés buktatóit és örömeit. Szerinte nem egyszerű dolog a házasság, de a felmerülő gondok ellenére két ember közössége mellett szavaz.
– Tetszik, hogy a a darab írója nő létére rendkívül igazságosan írja meg a történetet – folytatja a színész –, tökéletesen beleéli magát a férfiak gondolkodásába. A színműben mindenki áldozat, senkinek sem sikerül az élete, megromlanak a kapcsolatok. A szereplőket a szenvedély hatalmas ereje vezeti rá az igazságra. Remek párbeszédek hangzanak el a színpadon. A trágár szavak sem hatnak furcsán. A négy fal között az intellektuális emberek száján is bizony kibújik egy-két káromkodás.