Nyilasit ünnepelték

Néhány pillanatig azt hitte Nyilasi, hogy újra a hetvenes-nyolcvanas években járunk, aztán…
– Jött a labda, átvettem, és máris szembesülnöm kellett azzal, hogy telnek-múlnak az évek. Csak az nem változott, hogy Debrecenben imádják a futballt, és ha a játékról van szó, önfeledten ünnepel a közönség – meséli a szövetség utánpótlás-igazgatója, aki optimista a magyar futball jövőjét illetően.
– Azért bizakodom, mert él a lehetőség, hogy ismét jók legyünk – állítja Nyilasi Tibor. – Minden attól függ, hogy jól sáfárkodunk-e vele. Ha az újraindult Bozsik-program jóvoltából eljutunk odáig, hogy húszévesen képzettek, erősek legyenek a játékosok, akkor nem lehet baj.
Más kérdés, hogy a régóta a mának élő élvonal türelmesen tűri-e majd a nevelgetést, és lesz-e pénz tartósan a munkára.
– Meggyőződésem, hogy az Európában számon tartott magyar tizenévesek többet érnek, mint az innen-onnan szerződtetett külföldiek, mindenki jól járna, ha a csapatok őket foglalkoztatnák a bajnokságban – állítja az egykori klasszis. Halkan megjegyzi még, az lenne a legkevesebb, ha egy-egy légiós igazolásánál a vételár néhány százalékát az utánpótlás-nevelésre fordítanák a klubok. És angol példát emleget arra, hogyan kellene menedzselni a tehetséges ifjakat.
– Angliában természetes, hogy bedobják a mély vízbe a tehetségeket, legutóbb az Aston Villánál láttam, hogy két-három, húsz esztendő körüli futballistával próbálkoztak, s az újoncok nem vallottak szégyent – magyarázza Nyilasi, aki azon méri le, hogy egy-egy városban fontos-e a futballjövő, hogy a tereken focizó gyerekek a helyi futballisták neveit viselik-e a mezükön vagy a külföldi sztárokét.
– Ebben a sorban Zalaegerszeg és Debrecen vezet nálam – mondja –, két olyan hely, ahol fontosak a gyerekek. Meg persze a labda, mert anélkül mit sem ér a gyerekkor – teszi hozzá.