A Különleges Domb teljesítménye

[caption id="" align="alignleft" width="312"] Az acélkereskedelem férfias szakma. A tárgyalásokon azonban a felkészültség számít, nem az, hogy az ügyvezető igazgató történetesen nő.
[/caption]– Mit jelent a finn név, az Outokumpu?
– Szó szerinti fordításban különleges dombot jelent. Finnországban van ilyen nevű hely, amely különleges kisugárzásáról kapta a nevét.
– Ez a különleges nevű cég a világ harmadik legnagyobb rozsdamentesacél-termelője, jóllehet az emberek alig hallottak róla. Ön mióta ismeri a Különleges Dombot?
– Több mint húsz éve. Még a régi munkahelyemen, a Metal-impexben hallottam róla. Sok rozsdamentes acélt vettünk tőlük. Az egyik legjobb minőségben gyártó cég volt.
– Hogyan lett egy törékeny, ifjú hölgy acélkereskedő?
– Valahogy az élet sodort közel az acélhoz. Annak idején mint gimnazista, egy héten egyszer politechnika-órára is járattak bennünket. Ez volt az úgynevezett öt plusz egyes rendszer. Öt nap tanulás, egy nap munka. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a fiúk többnyire varrni tanultak, a lányok pedig a géplakatos-mesterséggel ismerkedtek. Csak vassal foglalkoztunk. Reszelni utáltam, de a szakma többi részével nem volt bajom.
– Mi volt a vizsgamunkája?
– Egy levélnehezék. Téglalap alakú talppal, kocka fogantyúval.

– Tehát a kocka el volt vetve. De hogyan lett ebből rozsdamentesacél-kereskedelem?
– A kereskedés talán. De az acél…? Édesapámnak textil-nagykereskedése volt. Ez a származás kellően megnehezítette a bejutásomat a Külkereskedelmi Főiskolára. Pedig színjeles volt a bizonyítványom. Nem hagytam annyiban a dolgot. Éltem minden jogorvoslati eszközzel, amivel csak lehetett. Végül magához a miniszterhez mentem el, hogy csináljon valamit, mert én főiskolára akarok járni. Természetesen ott fönn senkit nem ismertem, de úgy éreztem, igazságtalanság ért, s harcolnom kell. Később derült ki, hogy a nagybátyám egyik legjobb barátja a külkereskedelmi miniszter, Bíró József. De akkor már e kapcsolat működése nélkül is intézkedett. Előfelvételisként azonban egy évet dolgoznom kellett a szakmában. Ekkor kerültem a Metalimpexhez.
– Ide se lehetett egyszerű bekerülni…
– Tényleg kellett protekció, családunk egyik jó barátja a kerületi pártbizottságról. A családból senki nem volt párttag, de a személyes kapcsolatok ennek ellenére működtek. A példám jelzi, hogy akkoriban sem kellett teljesen föladnia magát valakinek, ha érvényesülni akart. A mentorom sem vallott szégyent velem.
– De már akkor is több nyelven beszélt. Honnan volt a nyelvek iránti fogékonysága?
– Fogalmam sincs. Egyik szülőm sem beszélt a magyaron kívül más nyelven, rám viszont ragadt. Nyolcévesen egyszer csak úgy éreztem, meg kell tanulnom németül. A magántanár nem volt olcsó, de szerencsére kifizették a szüleim. Aztán jött az angol, s az orosz.

– Egy ország utált akkoriban oroszul tanulni, maga viszont kitűnően belejött. Minek köszönhetően?
– A tanárnőnek. Gyönyörű, irodalmi oroszt beszélt, sokoldalúan művelt, kitűnő ember volt.
– Az önök cégének szalad a szekere, a magyar acélgyártás ugyanakkor – sajnos – hagyományosan vergődik. Miért?
– Magyarország mindig is  szénacélt gyártott, azt a bizonyos rozsdásodós fajtát. Sajnos azonban az ágazatban harminc éve elmaradt a fejlesztés, s ráadásul drágán is termelünk. A kelet-európai versenytársak, a cseh, lengyel, ukrán üzemek által gyártott szénacél olcsóbb a mienknél, s legalább olyan jó. Az alapminőségű rozsdamentes acél kilója több mint négyszer annyi, mint a szénacélé. A fejlesztéseknek azonban óriási a tőkeigényük. Ezért volt az acéliparban annyi egyesülés az elmúlt években világszerte. Aki bírja a versenyt, talpon marad.
– Hol találkozhatunk az Outokumpu-termékekkel?
– A Westend főbejáratát, korlátait, díszítőelemeit említhetem vagy a Ferihegy 2B terminál várótermének acélborítását  vagy Lesencetomajon, ahol hatalmas bortartályokat gyártottak a rozsdamentes anyagunkból. Messziről láthatók az útról.
– Az acélkereskedelem férfias szakma. Számít a tárgyalásokon az, hogy nő?
– Egyáltalán nem. A tárgyalásokon a felkészültség számít, nem a tárgyaló fél neme.
– Kemény tárgyalópartner hírében áll. Azt mondják, csak az lehet kemény, aki ért hozzá, s akinek nincs vaj a fején. Nem lehet rajta fogást találni…
– Én nyílt lapokkal szeretek játszani. A legtöbb felmérés szerint egyértelműen a finn a világ legtisztességesebb népe. Hihetetlenül korrektek, s engem is így fogadtak el. S ez számomra nagy szakmai elismerés.

Szabadidő: van egy parasztházuk Vámosmikolán. Gyakran pihennek ott, de nem minden hétvégén. Táncolni szeret, szeretne gyakrabban is, de egyre kevesebb a jelentkező. Most azonban, a cég 10 éves évfordulóján jól kitáncolta magát.

Utazás: nagyon szeret utazni, noha hivatalból is rengeteget volt úton. Gyakran visszamegy családostól azokra a helyekre, ahol kiküldetésben már járt, mert akkor nem ért rá megnézni az ottani nevezetességeket.

Autó: a cégnek Ford autóparkja van, tudatos döntés volt, mérlegelés után. Szeret vezetni. Hamarosan cserélnek néhány kocsit, az övét is. Ford Ghia lesz az új szolgálati kocsija. Szakmai életút Fortelka Zsuzsanna (57), az Outokumpu Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. A Külkereskedelmi Főiskolán diplomázott. Elvégezte a Külkereskedelmi Minisztérium hároméves menedzserképzőjét. Kohászati szakmai képzések részese. A Magyar Acél- és Fémkereskedők Egyesületének egyik alapítója, vezetőségi tag. Legnagyobb gyáruk az Északi-sarkkörhöz van közel Eredetileg az Avesta Sheffield, a svéd–angol rozsdamentesacél-ipari cég telepedett meg Magyarországon 1995-ben. Később az anyacég egyesült a finn Outokumpu csoporttal úgy, hogy a finnek részesedése meghaladta az ötven százalékot. Ekkor a finn acél márkanevét, az Avesta Polarit nevet vette fel a cég. Ez a finn gyártómű a legjelentősebb termelőegysége a cégcsoportnak, néhány száz kilométerre az Északi-sarkkörtől. Majd a tulajdonos kivásárolta a teljes részesedést, s Outokumpu néven működik 2004. január 1-jétől Magyarországon is. A rozsdamentesacél-gyártásban piaci részesedése alapján 3. a világlistán. Magyarországon forgalmaznak, nem gyártanak. Az acélkereskedelem férfias szakma. A tárgyalásokon azonban a felkészültség számít, nem az, hogy az ügyvezető igazgató történetesen nő. -->