A közvélemény döntsön!

 Hihetetlen feszültségben van, vergődik a magyar politika, a politikai közélet. Mintha fordulat előtt állnánk. Hiszen egymásnak élesen ellentmondó történések zajlanak. 2005. július 8.: Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök vitára hívja ki Orbán Viktor korábbi miniszterelnököt. A vita létrejön, másfél óráig tart, moderátor nélkül. A disputa komoly, érdemi kérdések körül zajlik. Hárommillió magyar kíváncsi rá. A politika alternatívákat mutat fel, a választó gondolkodhat. Ugyanakkor 2005. június.: feláll két parlamenti vizsgálóbizottság, az egyik Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök és családja meggazdagodását vizsgálja, a másik a volt miniszterelnök, Orbán Viktor szerepét kutatja Tokaj-Hegyalja témakörben. A két vizsgálóbizottságban élénk és késhegyig menő viták zajlanak, 2005. november 19-ig dolgoznak, addig kell jelentést készíteniük.

Az egyik oldalon két miniszterelnök-jelölt, akik kampányvitát folytatnak, a másik oldalon két miniszterelnök, akiknek kétes ügyei körül vizsgálóbizottság kutakodik, s ha bármelyikükről elmarasztaló határozat születik, az könnyen jelentheti az adott miniszterelnök politikai pályájának végét. Nehezen feldolgozható ellentmondás: tíz hónap múlva egyikük átveheti az ország irányítását négy évre, de az is lehet, hogy a két politikus egyike vagy másika rövid idő múlva süllyesztőbe kerülhet. S bizony éppen ez az a lélektani helyzet, amikor Magyarországon a közvélemény, a polgárok riadtan fordítják el fejüket a politikától, annak piszkosságára, áttekinthetetlenségére hivatkozva. Én meg azt mondom, hogy éppen most kell, kellene legjobban odafigyelni a politikára, s véleményt alkotni róla, mert ezek a történések sorsdöntőek a magyar demokrácia jövőjét, minőségét illetően. Fennáll a valóságos veszély ugyanis, hogy a nagyon fontos erkölcsi ügyekben létrejött bizottságok voltaképpen csak politikai fegyverként működnek, de mire a dolgok érdemi részére is fény derülne, ellehetetlenülnek (gondoljanak például az olajügyeket vizsgáló, Pallag-féle bizottság vagy a Demeter Ervin vezette, a brókerbotrányt vizsgáló bizottság „munkájára”).

Éppen ezért lenne fontos az, hogy a magyar közvélemény gyakoroljon nyomást az ilyen típusú, egyébként nagyon fontos vizsgálóbizottságokra, hogy ha valamilyen szintig eljutottak a tények feltárásában, akkor azt ne hagyják félbe gyávaság vagy politikai megfontolások miatt. Magyarország jelenlegi állapotában – sajnos – leginkább Olaszország 70-es, 80-as éveire emlékeztet, amikor a korrupció nagymértékben elérte a politikát, s nagyon kellett a 90-es évek elején a „tiszta kezek mozgalma”, hogy változások kezdődjenek – a megtisztulás irányába. A magyar politika erkölcsi megújulásához nélkülözhetetlen a közvélemény, a társadalom nyomása, segítése, mert a politikai szereplők kevésnek látszanak az olasz típusú fordulathoz.