Bánki mellbedobással győzött

Meglepődtem, amikor azt olvastam valahol, hogy Bánki Zsuzsa volt az első vetkőző magyar színésznő. A filmtörténeti jelentőségű, kivillanó magyar női mell a Valahol Európában című filmben látható. Meglepőnek találtam a Karády Katalinról is megfeledkező, sommás megállapítást. Azon tűnődtem, hogy lehet ennyire leegyszerűsítve kijelenteni Bánkiról, hogy az „első vetkőző színésznő”, hiszen ismertem a szóban forgó jelenet történetét. A művésznő tanáromként mesélte el egyszer, hogy a forgatáson épp egy kamionról terelték le a szereplőket. Eközben az egyik statiszta kicsit durvábban, a kelleténél erőszakosabban húzta le őt a teherautó csomagteréből. Akkorát rántott rajta, hogy Bánkinak elszakadt a jelmeze, és így fedetlenné vált a melle a kamera előtt. A rendezőnek pedig annyira megtetszett ez az így „elrontott” jelenet, hogy természetesen benne hagyta az elkészült filmben. „Felnőtt! Ellenség! Könyörgöm, akasszuk fel!” – visítja egy szeplős kis csibész a Valahol Európában című film egyik kulcsjelenetében. Akkor, amikor a rongyos, árva gyerekek csapata megtalálja a neves karmestert rejtekhelyén, egy romba dőlt kastélyban. A zene és a személyiség varázsa, jósága azonban minden korlátot ledöntve bizonyítja, hogy a gyermeknek immár véget ért a háború.

Felejthetetlen alakítások, merész montázstechnika, költői flash backek emelték ezt a megrázóan humanista filmet a világ filmművészetének élvonalába. Radványi Géza filmje 1947-es alkotása világhírűvé vált. A siker nagyban köszönhető Bánki Zsuzsának. A kiváló színésznő édesanyja kozmetikus, édesapja pedig fogorvos volt. Magánúton járta iskoláit, mert a család féltette a gyermekbetegségektől, s az ezekkel járó iskolai hiányzásoktól. Már négyévesen jól olvasott, így a házi könyvtár gazdag irodalmi anyagának jó részét az elemi iskolai évek alatt „kivégezte”.
A természettudományi tárgyakból rendre gyengén teljesített, ám a humán tárgyakból rendkívüli tehetségnek bizonyult. Az iskolai ünnepségeken rendszeresen verset vagy szöveget mondott. A budapesti Veres Pálné Gimnáziumot tizenöt évesen végezte el, s egyből felvették a Színművészeti Akadémiára. Nem töltötte még be a tizennyolcadik életévét sem, amikor már színészi diplomával rendelkezett. A diplomavizsgáját követően (1939) a zsidótörvények értelmében nem kapott állást Magyarországon. 1939 és 1945 között gyakorlatilag szünetelt a pályája.

Édesanyját 1944-ben megölték, édesapja teljes lelki- és idegösszeroppanásban élt még néhány évet. Zsuzsa kitartott apja mellett, s a családi dráma mély nyomot hagyott benne. A háború alatt, bár a Nemzeti Színház és a Magyar Színház is jelezte, hogy szívesen alkalmazná, ezt a papírjai nem tették lehetővé. A Történelmi Emlékbizottság szavalóestjein lépett föl a Vigadóban, és a Független Színpad rendezvényein mondott verset a hallgatás évei során. Az igazoló bizottsági meghallgatást követően azonnal játszási engedélyt kapott, s 1945 május elején leszerződött a Nemzeti Színházhoz. A több évi hallgatás után új erőre kapott Bánki Zsuzsa nagyszerű alakítások sorát nyújtotta szerepeiben. Játéka sokoldalúságának köszönhetően hamarosan kinevezték a Színház- és Filmművészeti Akadémia tanárává, s itt két esztendeig híven végezte munkáját.

Ekkor azonban a politika ismét beleszólt az életébe, s két évadon át a Madách Színház nyújtott neki menedéket. 1953-tól kilenc évre a Petőfi Színházhoz került. Innen a Vígszínházba szerződött, melynek haláláig a tagja maradt. Sokat filmezett, tévéjátékokban, rádióban készített felvételeket. 1976-tól tanított Újvidéken, az ottani színiakadémián. Meghatározott napokon oktatatta a Délvidék magyar színjátszóit a mesterség fortélyaira. 1980-tól az Állami Balettintézetben is katedrát vállalt. Közel tíz éven át állandó szereplője volt a Szomszédok című, máig legendás teleregénynek. Szöllősiné szerepében láthatták a nézők hétről hétre. Szemünk láttára változott a gyönyörűen zseniális művésznőből a vége felé már-már hangját vesztett, idős hölggyé. 1998. január 5-én hunyta le szemét Budapesten.

Bánki Zsuzsa

Budapest, 1921. július 31. 1939: színészdiplomát szerez a főiskolán 1939–1945: kényszerszünet a színészi pályán 1945-től a Nemzeti Színház, majd a Madách Színház és a Petőfi Színház művésze 1962-től haláláig, több mint három évtizedig a Vígszínház megbecsült tagja Díjai, elismerései: Jászai Mari-díj (1953, 1954), érdemes művész (1965), kiváló művész (1983), a locarnói filmfesztivál legjobb női alakításért járó díja a Valahol Európában című filmben játszott szerepéért

1939: színészdiplomát szerez a főiskolán

1939–1945: kényszerszünet a színészi pályán

1945-től a Nemzeti Színház, majd a Madách Színház és a Petőfi Színház művésze

1962-től haláláig, több mint három évtizedig a Vígszínház megbecsült tagja

Díjai, elismerései:

Jászai Mari-díj (1953, 1954),

érdemes művész (1965),

kiváló művész (1983),

a locarnói filmfesztivál legjobb női alakításért járó díja a Valahol Európában című filmben játszott szerepéért -->