Augusztus 20.: az utolsó pártpolitikától mentes ünnep

Ha ünnep, legyen ünnep! Szép, csendes, s ami a rendszerváltozás utáni
másfél évtizedben az egyik, ha nem a legfontosabb: pártok politikájától mentes nap. Ha jól meggondoljuk, augusztus 20-a maradt nekünk így, utoljára tisztán. Március 15-ét és október 23-át az elsők között falták fel a politikusok, mint forró kenyeret az éhes gyerek. Mégsem akadt a torkukon.
Most írhatnánk keményen: augusztus 20-át nem adjuk oda! Sem a kormánypártoknak, sem az ellenzéknek. Legyen, maradjon a miénk. Aki úgy akarja, gondoljon Szent Istvánra, az államalapítóra. Aki azt gondolja, ünnepelje a búzát, az új kenyeret, az életet. S akinek az jut elsőre az eszébe: emlékezzen meg az ország alkotmányáról. De még ennél egyszerűbbet is mondunk: akinek csak úgy, magában ünnep az ünnep, annak is legyen békés a napja. Legyen együtt a családdal, sétáljon egy nagyot, nézzen tűzijátékot, tanuljon meg olyan gondtalanul kikapcsolódni, mint ahogy azt teszik tőlünk nyugatabbra, s egyébként keletebbre is.
Ne adjuk oda augusztus 20-át! Ne azzal törődjünk, hogy a tűzijáték pénzeit ki, kinek adta, milyen volt a pályázat, az MSZP vagy a Fidesz durrogatna-e olcsóbban. Most nem ez a fontos. Hagyjuk az elmélkedést a Kulcsár-ügyön, az ország össze-vissza, pártosan kifordított gazdasági helyzetén, napi csúfságokon.
És ne legyen ez naiv ábránd. Ha tehetjük, s miért ne tehetnénk, ne csak gondoljunk azokra, akiknek most sem jut ki az ünneplésből. Mert esőzés utáni sárlapátolással, szivattyúzással, vagyonmentéssel töltik ki óráikat 20-án is.
Ha tehetjük, segítsünk azokon, akik most nagy bajban vannak. S talán az ünnep így lesz még teljesebb.
Békés napot, Magyarország!