Elvi politika és az ujjlenyomatok

 Tényleg szép gesztus volt Tom Lantos amerikai képviselő ígérete Sólyom László köztársasági elnöknek, miszerint nem lesz probléma az ujjlenyomatokkal. Sólyom ugyanis korábban azt mondta, hogy ő addig nem utazik az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot kell adnia.
Az USA mai helyzetében akár még meg is érthető a szigorúság. Az már szakmai kérdés, hogy az ujjnyomvétel mennyi terrortámadást fog megelőzni. De Sólyom László eredeti nyilatkozata hallatlanul rokonszenves, nyílt kiállás az emberi jogok alapelveiért. Nem először „akad ki” valaki az amerikai önvédelem sajátos formáján. A brazilok válaszlépésként minden amerikai állampolgártól leveszik az ujjlenyomatot. Sólyom személyében most egy olyan alkotmányjogász emeli fel a szavát az ujjlenyomatvétel ellen, akinek munkásságát a diszkriminációellenesség hatja át. A 80-as években megjelent tanulmánya képezte a magyar adatvédelmi törvény elvi alapját. Ha nem tudnánk, hogy a diplomatákra más beutazási szabályok vonatkoznak, Sólyom Lászlótól azt várnánk, hogy megköszönje a lehetőséget és ne utazzon. Kifejezze, hogy ő elsősorban magyar állampolgár, másodsorban magyar államfő, ezért aztán vele ne kivételezzen senki, mert azt neki senkitől, még az amerikai határőrizeti szervektől sem áll módjában elfogadni.
A magyar állampolgároktól azonban ugyanez nem várható el. Ha valakinek halaszthatatlan ügye akad az Egyesült Államokban, akkor is elmegy, ha egyébként elveivel ellentétesen ujjnyomot kell adnia. És nyilván Sólyom is el fog menni, ha az ENSZ-ben beszélhet, vagy a Fehér Házba hívják. Nyilatkozata inkább elvi kiállás, üzenete pedig, amit Sólyom a Reggelnek adott interjúban is aláhúzott: a terrorizmus elleni védekezés nem jelentheti, hogy csorbítjuk saját szabadságjogainkat.