Háborús bűnösök vagy nemzeti hősök?

Az évfordulón Zágráb és Belgrád között éles diplomáciai szóváltás alakult ki: ami az egyik fél számára honvédő háború, az a másiknak gyalázatos népirtás. A maga szempontjából mindkét félnek igaza van. Horvátországnak joga volt saját területén katonai erővel kiűzni a csak erőszakból értő, és kizárólag erőszakot alkalmazó szerb lázadókat. Ha nem teszik, a szerbek földrajzi értelemben is darabokra tépik a horvát államot. Ebben az esetben Horvátország ma már nem létezne. Ugyanakkor azt senki sem tagadja, hogy a hadműveletek során, és azokat követően valóban történtek súlyos atrocitások a szerb lakosság ellen. Ezreket öltek meg, és negyedmillió is lehet azok száma, akiknek el kellett menekülniük szülőföldjükről.

Pusztán jogi értelemben érthetőnek tűnik ezek után a követelés, hogy a háborús bűnösöket szigorúan meg kell büntetni horvát oldalon is. Kostunica szerb kormányfő a második világháború utáni legmagyobb népirtásnak nevezte a horvátok tisztogató akcióit, ám e kijelentése a szerbek által elkövetett srebrenicai és koszovói tömeggyilkosságok árnyékában szinte komikusnak tűnik. Kérdés persze, ha neki nem, akkor kinek van joga háborús bűnökkel vádolni a horvát hadvezetést, elsősorban Gotovina tábornokot, akinek bíróság elé állítása immár megkerülhetetlen akadályként tornyosul Horvátország uniós csatlakozása elé.

Az Európai Uniónak talán, melynek vezetői éveken át impotens és cinikus módon tűrték, hogy a szerb lázadók a milosevicsi Szerbia és a jugoszláv néphadsereg leplezetlen támogatásával kedvükre gyilkolásszák a horvát és bosnyák népet? Az az unió, amelynek holland katonái példátlan gyávaságról tanúbizonyságot adva segédkeztek a szerbeknek a srebrenicai muzulmánok legyilkolásához? Az az unió, melynek francia tisztjei áruló módon segítették az agresszor szerbeket saját NATO-szövetségesei ellenében is? Vagy talán annak az Egyesült Államoknak van joga erkölcsi ítéletet alkotni, amely azóta bebizonyította, hogy az irakiakkal szemben ők sem mennek a szomszédba háborús bűnökért?

Úgy tűnik, sem az unió, sem az Egyesült Államok nem ismeri, nem érti a Balkánt. A háborúkat nem kesztyűs kézzel vívják, a Balkánon pláne nem. Errefelé a diplomácia fabatkát sem ér: csak a fegyverek szava számít. Horvátországot a világ magára hagyta; a horvátok pedig az egyetlen dolgot tették, amit tehettek: harcoltak. És győztek.

A napokban különben hatalmas poszter jelent meg egy horvát magánszemély kertjében, rajta a háborús bűnökkel vádolt Gotovina tábornok képével. A felirat így szólt: „Íme, egy hős. És te ki vagy?"