JÓ reggelt!

Már nagyon éhes volt a macska, de a kanegér mindig bemenekült előle a lyukba. Később a macska kitalálta, hogy egy nőstény egér cincogását fogja utánozni, hátha beveszi a kanegér a trükköt. De a kanegér megérezte a macska idegen akcentusát és jött röhögött magában a lyukban. A macska ekkor kitalálta, hogy inkább ugat, egyrészt, mert abból középfokúzott. Másrészt mert akkor a kanegér majd úgy következtet, hogyha kutya van a lyuk szájánál, akkor macska biztos nincs. A kanegér kijött, a macska jóllakott. Ezzel a régi történettel magyaráztam el kisfiamnak: ahány nyelv, annyi ember. (ia)