Országgyűlési közvetítés csak nagykorúak felügyelete mellett

Ha csak az Alkotmány szövegét vesszük, ott annyi áll, hogy az Országgyűlés ülései nyilvánosak. Ezt sokféle gyakorlati akadály korlátozza, de azt kár lenne kétségbe vonni, hogy a legfőbb népképviseleti szerv valódi nyilvánosságát nem a karzatra történő beengedés, nem is az írott sajtó vagy a rádió tudósításai, hanem a televíziós képek tudják a leghatásosabban biztosítani. A parlament plenáris üléseinek lényegét éppen a láthatóság adja. Formálisan ugyan interpellációk, kérdések vagy törvényjavaslatok megszavazása jelenti a történés lényegét, valójában azonban belátható, hogy mindezeknek a legtöbbször nincs valódi tétjük. Az ellenzéki kérdező rendre elutasítja a kormány válaszát, a parlamenti többség viszont elfogadja, a kormány törvényjavaslatait megszavazzák, az ellenzék módosítóit viszont jellemzően nem. A munka érdemi része inkább a bizottságokban történik, a plenáris ülés a show világa.

A parlament saját közvetítőhálózata által készített pedáns és diszkrét felvételek ennek az előadásnak csupán egy kis szeletét tudják visszaadni. Nem új, legfeljebb az utóbbi időben fokozottan érvényesülő jelenség, hogy a valódi esemény nem is a felszólaló szövegében, hanem az általa gerjesztett közbeszólásokban keresendő. A televíziós közvetítésből vagy a hírműsorok összefoglalóiból tájékozódni szándékozó jámbor választópolgár mindebből csak legfeljebb annyit tapasztal meg, amennyi a szónok mikrofonján keresztül beszüremlik – ennél még a parlamenti jegyzőkönyv is zaftosabb.

Egy hírérzékeny stáb operatőre persze lecsapna a hőzöngők képére, és nyilván nem átallna olyan totálfelvételeket is készíteni, amelyeken jól látszik az üléstermet uraló üresség. Semmi kétség, az Országgyűlést eltartó, oda képviselőket választó polgárnak joga van az intézmény árnyasabb oldalára is pillantást vetni. Eközben ugyanakkor a tiltást is megértem, legyen bármi is a valós ok. A parlament tekintélye folyamatosan csökken, a nézők még a kicentizett felvételeket látva is elégedetlenek az uralkodó stílus kapcsán. Ha külső kamerák is pereghetnének, megesne, hogy az elkészült anyagok megtekintését végül csak nagykorú felügyelete mellett javasolnák az ifjabb nézőknek.