A felcsúti klubnál már az NBI-gyel kacérkodnak

[caption id="" align="alignleft" width="170"] Nagy László a hatályos szabályok szerint nem követhetné csapatát az élvonalba, mivel nincs pro licence. Szövetségi kapitány lehetne.
[/caption]Az eddigi hét forduló során hat győzelem és egy vereség szerepel az eredménylistáján. A gárda a legutóbbi fordulóban, tévés meccsen, idegenben nyert a Szombathely ellen. A felcsútiak edzője Nagy László, az Újpesti Dózsa egykori huszonötszörös válogatott, kilencszeres bajnok, olimpiai arany-érmes labdarúgója. A korábban anyaegyesületénél is dolgozó edző nagy utat járt be csapatával. – Amikor átvettem a csapatot, Molnár Csaba főtámogatónk teljes bizalmát élvezve kezdtem munkához – mondja. – Azután egyre feljebb jöttünk, most már a második vonalban gyűjtögetjük a pontokat.

– Sokan meglepődve veszik tudomásul, hogy csapata a második vonalban sem epizódszerepet akar alakítani.
 – Tavaly az egész idényben megvallott célunk az NBII-es tagság kiharcolása volt. Akkor sokan hitetlenkedtek, de teljesítettük. Amikor feljutottunk, azt mondtam: az első hat között akarunk végezni, eddig nekem lett igazam. A továbbiakban sem adjuk alább, hiszen az NBII egyik legjobb játékosanyaga a mienk.

– Evés közben jön meg az étvágy. Így van ez Felcsúton is?
– Most már nem lennék elégedett, ha csak egyszerűen bent maradnánk az első hat között. Megjött az étvágyam, s így ma már inkább az első három közé szeretnék kerülni.

– Onnan már tényleg csak egy ugrás az NBI.
 – Egyelőre maradjunk a realitások talaján. Amennyiben a jelenlegi huszonnégyes keretünkben egy-két minőségi cserét végre tudnánk hajtani, a feljutás sem lenne elérhetetlen álom. Feljutás esetén viszont mennem kellene Felcsútról is, mert nincs pro licencem. Márpedig e nélkül nem lehet a magyar élvonalban dolgozni. Igaz, Lothar Matthäusnak sincs semmilyen papírja, s ő végtére is a magyar válogatottat irányítja. Legfeljebb elmennék máshova, hogy megint csináljak egy jó csapatot.

– Mennyire figyeli az eseményeket?
– Én minden lehetséges mérkőzést megnézek, mert a labdarúgás az életem. Azért tudtam a szívműtétem után is olyan gyorsan visszatérni, mert ugyanúgy érdekel a foci, mint évtizedekkel korábban. Mindenhol ott vagyok, mindent nézek, s ez így lenne akkor is, ha időnként nem hívnának az RTL Klubba szakértőnek. Ami pedig a nemzeti együttest illeti, talán jobbak voltunk valamivel, mint korábban, egyensúlyban játszottunk a svédekkel kilencven percen keresztül, de végül megint csak nem jutottunk ki a világbajnokságra. Egyébként igyekszem óvatosan fogalmazni, hiszen a magyar labdarúgásban nagyon hamar kimondják az emberről, hogy ostoba és buta ember, aki nem ért a maga szakmájához…