A rádió igazsága

Lapunk megbízható forrásból úgy értesült: a Magyar Rádió kuratóriumi elnöksége késhegyig menő vitát folytatott tegnap a megfelelő rádióelnök-jelölt személyéről, végül felszállt a fehér füst, döntés született. Kiderült, nem helytálló az az információ, mely szerint a tagok bármely, a hazai közéletben mozgó jelöltre adták volna voksukat. Az utolsó körben ugyanis Charles Bronsonra esett a választás; az új elnökjelölt ünnepélyes kihirdetését végül az akadályozta meg, hogy a kiváló filmszínészről a tanácsadók kiderítették: nem is pályázott, ráadásul néhány éve sajnálatos módon elhunyt.

Lapunknak egy magát megnevezni nem kívánó elnökségi tag vázolta az ülésen történteket. Eszerint, miután a nem várt fiaskótól éteri magasságokból a föld porába csapódott az ez egyszer testvéri egyetértésben öszszeforrt testület, sápadtan, tétován vágtak neki az új fordulónak. (A kormánypárti kurátorok úgy vélték, hogy bizonyos értelemben hiba lenne a posztra egy ismeretlen tartózkodási helyű vagy éppen korábban elhunyt, hovatovább a valóságban nem is létező személyt jelölni. Az ellenzéki delegáltak azonban úgy vélték, mivel „video killed the radio star”, a végeredmény szempontjából tehát mindegy, hogy a poszt betöltésére a valóságban nem létező személyt, elhunytat avagy Petőfi szavaival: „hitvány, gyönge báb”-ot tartanak-e a legalkalmasabbnak. A vitát végül empirikus elemzésre alkalmatlan volta miatt maga az elnök rekesztette be.)

Hát így történt: a rádióelnök-választás harmadik fordulójának igaz története ez, nyájas olvasó. Látjuk, mily gondok nyomasztják az intézmény sorsáért felelős férfiak vállait, így hát ne legyünk türelmetlenek. Ha pedig az idén már nem lesz elnöke a Magyar Rádiónak, hát akkor meg mi van? A cég, látjuk, megy magától, ha meg nem, én speciel sose tudom meg: egy ideje már kizárólag CD-t hallgatva autózom haza.