2005.09.14. 00:00
Bárcsak lenne kampány
Ha ez már a kampány, akkor semmi gond: ezekről a témákról és ebben a hangnemben még elviselhető volna egy választási harc. Hiába lőnek egymásra nehéztüzérséggel a pártok, legalább nem ideológiai kérdések körül rágják a gittet: a benzin ára és adótartalma, a privatizáció vagy például a munkanélküliség mégiscsak inkább fajsúlyos dolog, mint mondjuk a Szent Korona hajóztatása a Dunán, vagy hogy ki volt pufajkás/nyilas.
Gyurcsány Ferenc célja a parlamenti dörgedelemmel Orbán ellen nyilvánvalóan a provokáció volt. Olyan helyzetben zúdított össztüzet riválisára, amikor egyébként csökkentette a benzinárat, és a magas benzinár, valamint a várható privatizációs bevételek helyrebillentik annyira az államháztartást, hogy nagy megszorításokra nem kell készülnie. Vagyis nyeregben van, egyetlen dolgot leszámítva: a közvélemény-kutatások még nem igazolják, hogy jó irányba haladna.
Az emlékezetes Orbán– Gyurcsány-tévévita óta világos, hogy a két fiatalember dönti majd el a választások sorsát. Amiből az is következik, hogy egyre nagyobb esély van a kétpártrendszerre, hiszen az ilyen személyes kampányok és a két gigász összecsapása háttérbe szorítja majd a többieket. A két jelöltre pedig egyre nagyobb felelősséget helyez. Gyurcsánynak azonban amellett, hogy kampányvitákban helytáll, kormányoznia is kell. Kampánycsapata azonban még nem állt össze, a nyári kommunikációs lépések (például az SMS-kampány) sem hoztak sikert, és pártja sem áll még egy emberként mögötte. Emiatt a korai választási harcban neki lesz nehezebb a helyzete. Orbánnak más dolga sincs, csak jól működő gépezetét teljes menetsebességre kapcsolni, és indulhat az egész pályás letámadás.
A baj csak az, hogy a hangnem és a tematika rosszabb irányban halad majd, ezért a mostani „kampányt” tekintsük paradicsomi állapotnak.
