Judy, Zsolti és klip az elmúlásról

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Zsolti és Judy mögött, ahogyan a fotón, az életben és a zenében is betonbiztos a zenekar: Fehérvári Attila (basszusgitár), Hoff Marcell (dob), Elek Norbert (billentyű) és Kis Tibor „Stivi” (gitár)
[/caption]Amikor a Groovehouse új lemezének klipforgatásán bóklásztam, újfent nyilvánvalóvá vált, miért lett a külföldi filmesek paradicsoma Magyarország. Helyszínileg. Díszlettervező legyen a talpán, aki teszem azt az újpesti bőrgyár elképesztően nyomasztó hangulatát stúdiókörülmények között képes produkálni. Nincs annál hitelesebb, mint amit az idő, a történelem és életünk nagy fordulatai a környezettel tesznek. Vérbeli negatív utópia a málló vakolatú, csupasz falakkal, csonkokra hajazó oszlopokkal ásító üzemcsarnok látványa, érzete. Ahogyan a rozsdás lépcső támaszkodik a téglafoghiányos mellvédre, és a tört üvegű vakablakok üres tekintettel merednek a semmibe.

Itt forgatta legújabb klipjét a két előadóra alapozott Groovehouse. Eleddig a pörgős, de legalábbis derűs hangvételű duó Mit ér neked? című albumnyitó dala egy késő őszi váltással az elmúlás, a szomorú tűnődés és a melankolikus belenyugvás érzelemvilágát jeleníteni meg filmes eszközökkel hangzásban és látványban egyaránt. A klipforgatásban profi Indián rendezésében a kiinduló helyszínt – egy végtelenített greenbox (zöld doboz) háttérrel variált, festett formációt – különböző tárgyakkal és kellékekkel átváltoztatják. Valamennyi elem a magányt, az egyedüllétet sugallja, például amikor Judy vízben énekel, mellette a térben kopár ágak meredeznek, a víz lehangolóan gőzölög, a szél pedig, ahogy kell, fúj.

Egy másik jelenetben a harmincas évek szívbemarkoló szentimentalizmusát korhű mezbe öltöztetve Judy és Zsolti két hídszerű stégen énekel külön-külön, majd együtt. Úgy néz ki, a szerelem nem ismer határokat, csakhogy a stég sorsszerűen szétszakad. Ezzel jelképesen és praktikusan visszavonhatatlanul elszakadt a szerelem drótkötélnek tűnő szála. Mélyen letaglózó a harmadik jelenet, amelyben Judy és Zsolti egy üres medencében áll, középen egymagában kapu és néhány kerítéselem  árválkodik: ennyi maradt a házból, ennyi szimbolikusan a kapcsolatukból: a kapu két külön oldalán állnak, nincs már összejárás...

Judy, az együttes női fele

– Tizenöt éves koromban fejembe vettem, hogy a zene lesz az élethivatásom. Kaptam egy dobfelszerelést, doboltam-doboltam, de inkább az éneklés izgatott. Nem tudom, milyen dobos lettem volna, egy év után abbahagytam, és ráálltam az énektanulásra. Jártam fesztiválokra, Ki mit tudokra, és amikor az egyik dallal kiraktak az ajtón, bementem egy másikkal az ablakon. A Tűz a jéggel című dallal aztán befutottam, megismertek, és elindult országosan a karrierem. Megjelent 1995-ben a Vad tangó című nagylemezem. Húszéves voltam. Nagy ünnep volt! Három évig hakniztam, vendéglátóztam, mígnem összejöttem a Groovehouse-fiúkkal, addig azt sem tudtam, kik ők, mik ők. Nagy pörgésbe kezdtünk, amit egy autóbaleset akasztott meg 1998. december 14-én. Életem sorsdöntő időszaka kezdődött. Sérülésem következtében elvesztettem az arcom, újat kellett varázsolni a régi helyett. Belenéztem a tükörbe, és el kellett gondolkoznom, énekeljek vagy abbahagyjam. De nem vagyok feladós lány. Nyolc évig szabtak-varrtak, mire készen lettem. Még hátra van egy kis műtét. Amikor a Hajnal című lemezzel berobbantunk, nem volt kétséges, csinálni kell, mindenáron. És minden megy tovább. Összejött egy nagyon jó háttérzenekarunk, nagy büszkeségemre gyerekkori  álmunk valósult meg, az öcsém is zenekari tag. Jó uton járunk.
Új lemezünk bemutatója azon a bizonyos napon, december 14-én, számomra az újjászületés napján lesz.

Zsolti, az együttes fiú fele

 – Az általános iskolában példaképem az Első Emelet volt. A középiskolában szövegeket írogattunk, azon poénkodtunk, milyen metálbandát kellene csinálni. 1994-ben Csepelen valósítottuk meg diákkori álmunkat teljesen önképző módon. 1997-ben megalakítottuk Miki barátommal a Groovehouse-t. Akkor éppen a house  divatja hódított. Szigeti Ferenc azt tanácsolta, vegyük kicsit poposabbra az irányzékot, keressünk egy énekesnőt. Így akadtunk 1998-ban Judyra. Először rappel indítottunk, jártunk Amerikában, és ekkor nagyot változott az együttes, Miki úgy döntött, kint marad. Egyetlen igaz barátom volt, rosszulesett. Ám kettesben, Judyval még jobban összekovácsolódtunk. Váltott szerzőkkel dolgozunk, de mi is jegyzünk nótákat. Most éppen a talpon maradás taktikáját alkalmazzuk, mert az úgynevezett könnyűzenét közvetítő média nem éppen magyarbarát. Az a hazai-külföldi arány, ami nálunk uralkodik, elképzelhetetlen például Franciaországban. A világtrendek nem itthonról indulnak, nekünk diktálnak, és mi ennek felelünk meg úgy, hogy a romantikus vonulatra is ráerősítünk.