Kifecsegett magánügyek, pletykák, megfigyelések

A titkolózó főnök az információk egyedüli birtokosaként demonstrálni kívánja fölérendelt helyzetét, míg a nagyszájú felesleges információk közlésével akarja megerősíteni magát munkahelyén. Mindkét magatartás helytelen: egyrészt semmibe veszi a beosztottakat, másrészt a vállalaton belül hibás döntésekre kényszeríti a munkafolyamatban részt vevőket. Az a menedzser, aki eltitkolja az információkat, általában hajlamos az uralkodásra. Motivációjaként gyakran szerepel a beosztott vagy munkatárs sikereinek megakadályozása. Stratégiája az, hogy céljai elérésének érdekében „sötétben” tartja kollégáit, és csak napról napra árul el közelebbi adatokat a konkrét feladatokról. Közben összegyűjti az értékes ötleteket, aztán később sajátjaként mutatja be azokat. Sokszor nem az arra legmegfelelőbb beosztottat bízza meg egy munkával, megfosztva ezzel kollégáját a bizonyítás lehetőségétől.

A nagyszájú főnökök több kategóriába sorolhatók. Az alattomos típus szándékosan mond el olyan információkat, amelyeket kollégái bizalmasan kezelnek. Előfordul, hogy ezzel komoly károkat okoz munkatársainak és a vállalatnak egyaránt. A pletykás típus belső híreket és magánjellegű információkat árul el menedzsertársairól, miközben folyamatosan panaszkodik azokra az irányelvekre, amelyeket be kell tartania. Gyakran személyes problémáit is közzéteszi. Ezzel a magatartással manipulálja a beosztottakat, akik úgy érzik: főnökük a barátjuk lett, nem pedig a munkájuk irányítója. Ennek hatására könnyebben megkérdőjelezik főnökük döntéseit, halogatják a munkavégzést, és elkezdik utánozni felettesük helytelen magatartását.

a nagyszájú pedig túl sokat beszél, veszélyeztetve ezzel a bizalmas hírek sorsát. A vezért mindkét esetben csupán saját karrierjének, státusának megerősítése motiválja. -->