Magánosítás csak a dolgozókkal együtt

Izing Antal a ferihegyi privatizációról - A szerző a Reggel munkatársa

Attól visszhangzik belülről az a bura, amellyel a hazai politikai közélet önmagát leborította, hogy miképpen érdemes privatizálni. Ha repülőtérről van szó úgy, hogy az utasok ne érezzenek meg belőle semmit. A reptéri sztrájk idején egy felháborodott utas a kamerákkal körbevett sztrájkbizottsághoz furakodott. Azt mondta, hogy a lánya londoni gépe előző nap motorhibás volt és nem indult, most pedig a sztrájk miatt késik. Lehet, hogy a hölgy rövidlátó volt, s nem vizsgálta a sztrájk okait, de neki nem is kötelessége. A politikának viszont az lenne, mégsem kap kellő hangsúlyt az a vélemény, hogy a ferihegyi káosz elkerülhető lenne, ha nem három és fél havi bérrel akarják kiszúrni az ott dolgozó kétezer-háromszáz ember szemét. Nem buták, hogy jóindulatukat háromhavi bérükért megvegyék. Inkább dolgozói részvényeket kellett volna számukra biztosítani, ahogy a herendi porcelángyár privatizációjakor is történt. Abban a Munkástanácsok Országos Szövetsége járt közben, az ÁPV Rt. is támogatta. A munkástanácsok a Budapest Airport Rt. eladása kapcsán is felvetették ugyanezt a lehetőséget, amelyet az ÁPV Rt. nem tartott törvényesnek, így aztán nem is éltek vele.

Ugyanaz az ÁPV Rt. őrizte a törvényt, amely a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elsőfokú döntése alapján törvénysértést követett el, amikor a reptériek üzemi tanácsával nem egyeztette az eladást. A munkások, az „emberek”, akikre kampányában az összes párt olyannyira figyel, alapvetően nem ellenzik a privatizációt. Csak a módját. Ha dolgozói részvényekkel véletlenül érdekeltté tennék a magánosításban azokat is, akik a vállukon viszik a légikikötőt, talán nem jutnak el a sztrájkig.

Ha egy ellenzéki politikus elköhinti magát arról, hogy baj van a privatizációval, az még nem jelenti azt, hogy megrendült a befektetői bizalom. Nem rendül meg az olyan könnyen. Az emberek pedig tudják, hogy a választások előtti utolsó évben azért fontos ekkora vagyontárgyat eladni, hogy az államháztartás hiánya csökkenjen. Az emberek azonban azt is tudják: a mostani ellenzék azért tartalékol, hogy a vagyont a maga győzelméhez használhassa. A ferihegyi rámpaszolgálatos tudja ezt. Őt azonban a saját győzelme érdekli. Munkahelyre gondol, családra. A munkást ezért nem szabad kihagyni a buliból.

Elkésett segítség - Kitta Gergely, a Századvég Alapítvány munkatársa

1989 után a rendszerváltó politikai terv a hatalmas nemzeti államadósság mihamarabbi mérséklése érdekében az állami vagyonrészek teljes eladását tűzte ki célul. A magánosítás igazságosabb, „európaibb” változata, azaz a dolgozók elsődleges részvényopciókhoz segítése – mely azóta bevált gyakorlat számos volt szocialista országban – a bevételorientált politika miatt nem érvényesülhetett. Ezen már aligha lehet változtatni. Sőt a magánosítás módja most, a Budapest Airport Rt. esetében is a neoliberális sémát követi. A legnagyobb baj, hogy a doktrína, amely szerint az állam minden esetben rossz gazdaként igazgatja tulajdonát, nyugat-európai szemmel meghaladottnak tekinthető. Nem beszélve arról, hogy ha a jelenlegi koalíció is ezt az elvet vallja, akkor saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Hiányzó objektív mérce - Kumin Ferenc politológus

Az eredményes privatizáció egyik szükséges, de messze nem elégséges feltétele, hogy az ügylet kapcsán a privatizált állami vállalat munkavállalóival sikerüljön úgy megállapodni, hogy az kölcsönös megelégedettséget váltson ki. A politika – főképp az ellenzéki kritika – valóban célkeresztbe állította a privatizációt általában. A csatazajban nehéz értékítéletektől mentes, objektív módon megítélni a magánosítást. A munkavállalók elégedettsége fontos tényező, de az is beleférhet a sikeres privatizáció keretébe, ha az új tulajdonos a racionálisabb működés végett megválik dolgozói egy részétől, a megmaradóknak ugyanakkor biztosabb állást, magasabb jövedelmet kínál. A privatizáció ügye épp attól válhat politikai játszmák terepévé, hogy nincs egyszerű, egységes mérce az eredményesség megállapítására.

Vitatható üzenetek - Budai Bernadett, A Vision consulting elemzője

A privatizáció minden választási kampányban téma volt. A mai ügyeknél is arról van szó, hogy kilenc hónappal a választások előtt pártpolitikai küzdelem folyik, ahol felhasználják a privatizáció témáját. Az ÁPV Rt.-nek a reptéri dolgozók meggyőzésére irányuló magatartása valóban vitatható. Egy jogállamban rossz üzenet, hogy az alkotmányban rögzített  sztrájkjogot ilyen módon próbálnak elvenni az emberektől. Számtalan módja lenne annak, hogy a tulajdonos a munkavállalókkal konszenzusra jusson és maga mellé állítsa őket. Érthetetlen, hogy a kormányzati kommunikáció miért nem használja ki a számára pozitív érveket, többek között azt, hogy az állam nem eladja, hanem meghatározott időre csupán bérbe adja a repteret. Ez megnyugtatólag hatna a közvéleményre.

Hibázott a cég és az ÁPV - Bod Péter Ákos egyetemi tanár

A munkavállalókat nem csak nem illik, de nem is érdemes kihagyni a magánosítási folyamatból. A cég vezetése és az ÁPV nyilvánvalóan hibázott. A Herendi Porcelánmanufaktúra ügyében közelről láttam a munkavállalói tulajdon előnyeit – és a gyors vezetői döntést nehezítő hátulütőit is. Az Airport esetében eleve csupán kisebbségi részesedésről lehetne szó. Most már gondot okozhat, hogy a reptér működtetésére jelentkező külföldi cégek rendszerint nem örülnek, ha sok kistulajdonossal kell osztozniuk. Amúgy a dolgozói vagy munkavállalói részvényeknél meg lehet találni azt a formát, amely piacbarát és egyben érdekeltté teszi a dolgozókat. Ha a munkavállalók kisemmizve érzik magukat, nem csoda, hogy nem reptéri fejlesztések felemelő vízióját nézik, hanem ellenállnak lehetőségeik határáig.