Újraírják a történelemkönyveket

Arról, hogy a Volga mentén és a Kaukázusban is ezrével haltak éhen az emberek, a könyvben nem esik szó. A közelmúlt eseményeiről is egyéni tálalásban olvashatnak a diákok. Viktor Juscsenko elnök választási győzelme a tankönyvek szerint „az egész ukrán nép győzelme, amely gazdagon és boldogan kíván élni”.

A grúz középiskolások ősszel a többi között megtudhatják, hogy az oroszok mindig nagyhatalmi, hódító politikát folytattak, és megakadályozták az egységes Grúzia létrejöttét. A 10. osztályosok a kaukázusi ország függetlenségi nyilatkozatát tanulmányozzák, amely szerint „azt az időszakot, amelynek során Grúzia a Szovjetunió része volt, véres terror és elnyomás jellemezte”.

Moldova története a legújabb felfogás szerint egyenlő a románok históriájával. Románia – a világ legnagyszerűbb országa, a románok a világ legkiválóbb nemzete, a Hitler által kitüntetett zsidóirtó Antonescu pedig nagy demokrata volt.

Lettország egy nemrég megjelent könyv szerint 1940–41-ben meg volt szállva, s a szabadságot az SS hozta el az országnak. Hasonló szellemben tanítják az észt gyerekeket is: a legutóbbi nyolc évszázad alatt a kis nemzet mindig idegen iga alatt nyögött, s csak nehezen tudta megőrizni ezeréves civilizációját az orosz elnyomókkal szemben.

Átírják egyébként az orosz történelemkönyveket is. Oktatói körökben zajos vita folyik arról, mennyire lehet átpolitizált és mennyire legyen „tárgyilagos” a történelemtanítás. A Novije Izvesztyija című lap idézi a Demokratikus Orosz Iskolák Szövetségének elnökét, Alekszandr Tubelszkijt: „Míg a kilencvenes években sok tankönyv volt, mindenkinek a szája íze szerint, most bölcs minisztériumunk mást diktál. Először is ne legyen több három tankönyvnél tantárgyanként. Másodszor: véleményeztetni kell őket a tudományos akadémiával. Lehet, hogy az akadémia még egy szerinte objektív tankönyvet is ránk erőltet, pedig a történelem soha nem volt objektív – különösen a legújabb történelem nem az”.