2007.01.05. 06:13
Mézédes, mégsem hizlal a fehér virágú sztívia
A sztívia szubtrópusi, évelő növény. Közel fél méter magas, bokros küllemű. Lándzsás hegyű, fűrészes szélű levelei, apró, fehér virágai vannak. Hajtásai édesebbek a méznél, ráadásul nem hizlalnak.
A szárított leveleiből készített őrlemény tízszer olyan édes, mint a kristálycukor. Ha kivonják leveleiből az édességért felelős molekulákat, háromszázszor édesebb anyag kapható, mint az azonos tömegű cukorból. Mégsem hizlal, mert a benne lévő glükozidok energiatartalma alacsony.
Brazília és Paraguay hegyvidéki lakosai, a guarani indiánok már több száz éve használják teaédesítésre, étvágycsillapításra. Európai elterjedése a második világháború cukorhiányának köszönhető. Az Egyesült Államok – valószínűleg az édesipari érdekcsoportok nyomására – 1991-ben betiltotta a sztívia bevitelét és árusítását. Három évvel később mégis jóváhagyták a forgalmazását. Hazánkban cseppek formájában, bőrregenerálóként kapható. Nyugat-Európában cserepes növényként árusítják. Egy-egy levélkéjét kell az italhoz keverni, vagy főzés közben az edénybe dobni.
