Ország-világ

2007.06.25. 10:54

Kórkép

Miközben politikusaink egymáson vélik felfedezni a különféle idegi problémák jeleit, az embernek az az érzése támad, hogy szinte mindegyikük adna több-kevesebb munkát a pszichiátereknek.

Stanga István

Nem igazán akartam megszólalni ebben az „ideggyenge, nem ideggyenge” témakörben, annyira primitívnek és nevetségesnek tartom, de miután jó néhány fórumon jelenleg is tárgyalják ezt a témát, úgy gondolom, érdemes rászánni némi időt. Már csak azért is, mert nem lenne jó, ha mi, egyszerű földi halandók is olyan mélységekbe süllyednénk, mint a politikusaink.

Nos, meggyőződésem, hogy Deutsch-Für Tamás sajtótájékoztatója (amelyen elmondta, hogy a miniszterelnökön kezd elhatalmasodni az ideggyengeség) semmi más nem volt, mint afféle revans amiatt, amit Gyurcsány mondott Orbán Viktor nemrégiben megjelent könyve okán, hogy tudniilik szem- és gyomorforgató, ha egy aktív politikus a beszédei kiadásából csinál pénzt (különösen akkor, ha az így szerzett összeget nem ajánlja fel jótékony célra). Noha Deutsch-Für a vele készült beszélgetések során hőseisen kitartott a pszichiátriai kórkép igazsága mellett, azért a normálisan gondolkodó emberek (s – hála istennek – vannak még ilyenek szép számmal ebben az országban) jól tudják, hogy miről is szól a történet.

Miként akkor is tudták, amikor Orbán Viktort próbálták meg mindenféle eszközzel lejáratni, hiteltelenné tenni. Gondoljunk csak a Kende-könyvek számos kitételére, amelyek semmivel sem voltak megalapozottabbak, mint most Deutsch-Für ámokfutása, s amelyeket szintén a pletykák ihlettek, nem pedig a tények. Dehát érdeklik-e egyáltalán a tények azokat a fanokat, akik kedvenc politikusukat angyalnak, míg az ellenérdekűt sátánnak látják és láttatják?

Én messzemenően azokkal értek egyet (közöttük jó néhány szakember akad), akik szerint ez a Gyurcsány–Orbán-féle harc sokkal inkább emlékeztet az óvodások nyelvöltögetésére, semmint komoly, magukra valamit is adó politikusok harcára. De ha már ez jutott nekünk, legalább mi próbálnánk meg gondolkodó lények módjára viselkedni, s nem kritikátlanul elhinni mindazt, amit belénk akarnak sulykolni. Már az is szégyenteljes, hogy egy fél világ röhög a magyar belpolitikai élet primitívségein, azon, ahogy politikusaink egymást múlják alul. Jó lenne, ha azt azért nem mondhatnák, hogy az „elitünk” olyan, amilyet megérdemlünk.

Szerintem a megoldás a mi kezünkben van. Ha a pártok azt látják, hogy demagógiával, a másik sározásával, szimpla hazugságokkal már nem lehet sikert elérni (sőt, a hamis állítások visszaütnek), azonnal visszavonulót fújnak. Egyébként, ha stílszerűen szeretnék fogalmazni, azt mondanám: attól, hogy politikusaink egyre kevésbé képesek úrrá lenni pszichés problémáikon, mi még lehetünk egészségesek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában