Ország-világ

2007.06.02. 22:00

Reménytelenül

A magyar labdarúgó válogatott a világ legkiszámíthatóbb csapata: tétmérkőzéseken a nála erősebbek ellen már hosszú-hosszú évek óta képtelen meglepetést okozni, ám bárkitől (az alacsonyabban jegyzettektől is) képes kikapni.

Stanga István

Labdarúgó válogatottunk olyan simán kapott ki tegnap Görögországban, amilyen simán ez csak lehetséges. Magáról a mérkőzésről nemigen érdemes mit írni, hiszen a hellének jószerivel meg sem izzadtak, s a második félidő javát azzal töltötték, hogy várták a meccs végét. Különben igen jól jellemzi az egész meccset, hogy a 64. percben rúgtuk az első szögletünket, s hogy azok a görög nézők, akik kezdetben lelkesen füttyögtek, amikor nálunk volt a labda, később már leszoktak minden hangoskodásról, s kissé unottan figyelték a pályán történő eseményeket.

A 2-0 voltaképpen papírformának tekinthető, hiszen a FIFA ranglistáján több mint negyven hely választja el a két csapatot. Meg hát az is igaz, hogy bárki győz le bennünket a világon, az papírforma, hiszen manapság már egyetlen olyan válogatottat sem létezik, aki ellen biztosra mehetnénk. De azért azt egy pillanatig se gondoljuk, hogy ez így van rendjén, ez az úgymond „kis csapatok” sorsa. Aki ezzel a hülyeséggel próbálja vigasztalni magát, azt szeretném emlékeztetni néhány – ugyancsak tegnap lejátszott – Eb-selejtezőre.

Említhetném mondjuk azt az Azerbajdzsánt, aki alaposan megizzasztotta a csoportot magasan vezető lengyeleket, vagy azt a Fereör-szigeteket, aki csupán 2-1-re kapott ki a világbajnoki címet birtokló olaszoktól. De ott vannak a nulla pontos észtek is, akik éppen hogy kikaptak (1-0-ra) a közel száz százalékos horvátoktól, hogy arról a Liechtensteinről már ne is beszéljünk, aki ikszelt Izlandon.

Mindezeket csak azért hoztam fel, mert egyszerűen nem igaz, hogy soha nem születnek meglepetések. Pontosabban: csak a mi esetünkben igaz. Mert magyar válogatott tétmérkőzésen már hosszú-hosszú évek óta nem okozott meglepetést. Hacsak azzal nem, hogy még a rossznál is tudott rosszabbul játszani, s hogy szinte bárkitől képes volt simán kikapni. 

A fentiekből persze, az is következik, hogy a nem éppen futball-nagyhatalomnak számító országokban is sokat fejlődött ez a játék, kivéve természetesen Magyarországot. Mert mi egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk, miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy innen már csak felfelé vezet az út. Meg persze, azzal, hogy majd jönnek a fiatalok, akiktől új szemléletet, új stílust, szebb eredményeket remélhetünk.

Nos, akkor még néhány mondat erről a megújhodásról. Azok a 19 évesek, akktől Várhidi Péter szövetségi kapitány a nagy áttörést remélte, néhány napja három Eb-selejtező meccset játszottak Dublinban. A négyes csoportban úgy lettünk harmadikok, hogy csupán 2 pontot szereztünk, és 1 (!) gólt rúgtunk. A felnőttek közvetlen utánpótlását jelentő 21 évesek pedig tegnap kezdték el Eb-selejtezőiket, s ennek örömére rögtön ki is kaptak Fehéroroszországtól 1-0-ra. 

Szóval, ne tessenek reménykedni. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában