Ország-világ

2007.08.20. 16:42

De mit akarna István?

Szent István munkássága van olyan gazdag, hogy mindenki találhat benne valami értéket, tanulságosat a saját és mások számára. A kérdés az, helyesen járunk-e el, ha csak „mazsolázgatunk” az életműből.

Stanga István

Államalapító királyunk, Szent István nevét a hétköznapokon is meglehetős gyakorisággal emlegetjük, hát még az ő napján, augusztus 20-án. Ilyenkor bizony az egy emberre jutó „szentistvánozás” idehaza minden rekordot megdönt. Így volt ez tavaly is, így lesz jövőre is, s így volt az idén is. Szinte nem is akadt politikus – legyen akármilyen pártállású –, aki ne éppen első királyunk cselekedeteinek felidézésén keresztül próbált volna valami aktuálisat üzenni az embereknek. Így tett – hogy csak néhány példát említsek – a Fidesz frakcióvezetője, Navracsics Tibor, aztán Szili Katalin, a T. Ház elnöke, Harrach Péter, a KDNP és az Orszggyűlés alelnöke, valamint Thürmer Gyula, a Magyar Kommunita Munkáspárt elnöke.

Mindez természetesen nem véletlen, hiszen Szent István munkássága van olyan gazdag, hogy mindenki találhat benne a saját és mások számára valami értékeset, tanulságosat. Vannak, akik a nyugati kereszténység iránt mindhalálig elkötelezett államférfit látják és láttatják benne, mások azt az erős akaratú, keménykezű uralkodót, aki tűzzel-vassal végrehajtotta a modernizálást, megint mások azt a nagyszerű diplomatát, aki a német orientáció mellett a keleti szövetségek (Bizánc) megkötéséről sem feledkezett el. És akkor még egy szót sem ejtettünk a szomszéd országokkal való jó kapcsolatokra törekvésről, a gazdasági viszonyok átalakításáról, és így tovább.

Ismétlem, szép dolog, hogy ezeket nem feledjük, sőt, okulni igyekszünk belőlük. Ám még üdvözítőbb lenne, ha a Szent István-i műből nem csupán mazsolázgatnánk – a pillanatnyi érdekeinknek megfelelően –, hanem annak egészét tartanánk követendőnek. Mert például azok, akik Istvánban kizárólag a népét a kereszténység útjára állító uralkodót veszik észre, azt, aki fiát, Imre herceget a katolikus hit megőrzésére, az egyházi rend becsben tartására és a főpapoknak kijáró tiszteletre intette, sokszor hajlamosak megfeledkezni az ugyancsak általa megkövetelt türelemről. Vagy azok, akik a harcias, az ellenségeivel kíméletlenül leszámoló királlyal példálóznak, nem látják meg benne azt a politikust, aki a vendégek és a jövevények (értsd: az országba betelepülő idegenek) befogadásáról és gyámolításáról szól. Esetleg azok, akik csupán mint a modernizáció elkötelezett hívéről szólnak róla, de nem teszik hozzá, hogy rendkívül fontosnak tartotta a múlt értékeinek, hagyományainak megőrzését is (a fiak kövessék az elődöket).

A példákat még hosszasan lehetne sorolni, de fölösleges. Talán ennyiből is látszik, hogy nem feltétlenül akkor vagyunk jó nyomon, ha Szent Istvánnak erről vagy arról a cselekedetéről szónokolunk (főleg, ha aktuálpolitikai megfontolásokból tesszük ezt), hanem akkor, ha az életmű szellemiségét valljuk a magunkénak. Úgy gondolom, István is ezt akarná.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában