Ország-világ

2007.08.24. 16:43

Gárdisták és szavazók

A Magyar Gárda kapcsán egyfajta kommunikációs csatának is tanúi lehetünk, amely arról szól, kell-e félni, s ha igen, ezért kik a felelősök. A dolog persze, nem öncélú: szavazatokat lehet nyerni vagy veszíteni.

Stanga István

Nem lehet nem észre venni, hogy a Jobbik által életre hívott Magyar Gárda ügyében egyfajta kommunikációs csata zajlik az országban. Egyfelől ott vannak azok, akik szerint tökéletesen eltúlzottak és indokolatlanok azok az aggályok, félelmek, amelyeket a szervezet felállítása kapcsán fogalmaznak meg sokan. Szerintük semmi vállalhatalan dologról, célról nincs szó, hiszen a hagyományőrzés, a haza szeretetére való nevelés, stb. mind-mind olyan programpont, amelyet sokkal inkább támogatni kellene, mintsem elítélni. A gárda ellenzői ugyanakkor azzal érvelnek, hogy több mint gyanús, ha egy politikai párthoz olyan alakulat köthető, amely – példának okáért – lőgyakorlatokat tart. Arról már nem is szólva – teszik hozzá –, hogy egy fekete egynruhás, karszalagos, árpádsávos zászlók alatt felvonuló csapat sokakban kelt(het) rossz érzést, rettegést.

Szinte már nincs is olyan szereplő, aki gárda-ügyben ne szólalt volna meg. Az MSZP és az SZDSZ politikusai egyaránt a veszélyekről szólnak, hasonló módon vélekedett az MDF, s aggodalmának adott hangot a külföldi sajtó egy része, valamint két nemzetközi zsidó szervezet is. A Fdesz politikusa közül Lázár János, az országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottság bizottságának elnöke nagyon rossz ötletnek nevezte a gárda létrehozását, míg Orbán Viktor pártelnök és Navracsics Tibor frakcióvezető levélben igyekezett megnyugtatni a zsidó szervezeteket, mondván, megvédik majd zsidő honfitársaik emberi és szabadságjogait. 

S miközben a pártok igyekeznek meggyőzni saját igazukról az embereket, vajon mit csinálnak ez utóbbiak, azok, akiket a legtöbbször úgy aposztrofálunk: a hallgatag többség? Nos, hallgatnak. Meg figyelnek. És talán nem is mindnyájan tudják, hogy ez az egész harc róluk szól, arról, vajon kinek sikerül elhitetni velük, hogy félni kell/nem kell félni a Magyar Gárdától, hogy van szélsőjobboldali veszély/nincs szélséjobboldali veszély Magyarországon, hogy a keresztény-konzervatív pártok magatartása bátorítólag hat a szélsőségesekre/a keresztény-konzervatív pártok elhatárolódnak minden szélsőségtől, hogy a bal-liberális tábor direkt eltúlozza az ügyet/a bal-liberálisok reális veszélyt fogalmaznak meg, stb., stb.

Nyilvánvalóan a köztársasági elnök sem akart belekeveredni ebbe a sok-sok indulatot kiváltó, emellett erősen átpolitizált vitába, így aztán válasz nélkül hagyta a Jobbik levelét, amelyben a mozgalom vezetői alkotmányos jogaik védelmére kérték őt. Megjegyzem, az én olvasatomban ez a kommunikációs csata korántsem pusztán a Magyar Gárdáról szól, hanem választókról, választásokról, hatalomról. Az emberek ugyanis utálnak félni, ezért aztán utálnak minden olyat, amelytől esetleg félniük kell. És a Magyar Gárdát – most ne firtassuk, hogy okkal vagy ok nélkül – nagyon sokan ilyennek tartják. Innen meg csak egyetlen lépés, hogy megnevezzük, mely politikai erők a felelősök azért, hogy most félni kell.

A koalíciós pártok egyértelműen a Fideszre mutogatnak, amely immár nem csupán elhárítani igyekszik a gyanúsítgatást, hanem ellentámadásba megy át, javasolva, vizsgálják meg, mely őrző-védő cégek kötődnek sok-sok szállal a szocialistákhoz. Hogy aztán kinek sikerül jobban megdolgoznia a közvéleményt, az is kiderül majd. Ám addig alighanem „gárdamérgezést” kapunk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában