Ország-világ

2007.08.05. 09:20

Üdvözlet a pannon-tenger partjáról

Egy természeti katasztrófának, talán egy cunaminak köszönhetjük, hogy a világon egyedül álló módon olyan nyolcmillió éves mocsárciprusokat találtak Bükkábrányban, melyek nem szenesedtek el, s nem kövesedtek meg. A fák azonban veszélyben vannak, s lehet, hogy a minisztériumi gyorssegély sem menti meg az elporladástól.

Éber Sándor

Megdöbbentő leletre akadtak a bükkábrányi lignit bányában július elején. A gigantikus, kelet-német forgótárcsás kotrógéppel 60 méteres mélységben épp a szenet fedő üledékréteget fejték le, amikor bányászok szokatlan, pár méteres átmérőjű körökre lettek figyelmesek. A kilenc méteres forgótárcsák helyett kisebb gépekkel kezdték körbe mélyíteni a köröket, majd magas nyomású vízsugárral pucolták le az oszlopszerű képződményeket, melyekről kiderültek, hogy fatörzsek. A bányászok 16 darab 8 millió éves, 5-6 méteres magasságú, 3-4 méter átmérőjű mocsárciprus csonkjára leltek mintegy 3500 négyzetméteren, de lehetséges, hogy még további maradványokat rejt még a fedőkőzet.

További döbbenetet keltet, hogy a fák nem voltak se elszenesedve, se megkövesedve, hanem szinte eredeti állapotában találták meg. „A lelet világszenzációnak számít, mivel eredeti helyén, eredeti állapotában még nem találtak erdőséget” – mondta lapunknak Veres János, a kutatás vezetője. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa arra emlékeztetett, hogy 300 millió éves fát is találtak már, de megkövesedve. „A fák szinte eredeti állapota páratlan kutatási eredményeket hozhat” – hangoztatta Veres János. A fák évgyűrűiből következtethetnek a korabeli éghajlatra, az ág, a kéreg és gyökér szerkezete eredeti helyzetben vizsgálható. Egy-egy fa 300-400 éves kort élhetet meg, így szerencsés esetben 1000-1500 éves időszakra is következtethetnek az akkori klímára. A mocsárciprusok elhelyezkedéséből következtethetnek a lombkorona méretére, az aljnövényzetre, szerencsés esetben még a korabeli rovarvilágról is több információt szerezhetnek.

A mocsárciprusok a felső miocénban éltek, mely földtörténeti korszak 11,6 millió éve kezdődött, s 5,3 millió évvel ezelőttig tartott. Térségünkben ekkor szubtrópusi éghajlat volt, a fák a Pannon-beltenger partján éltek. Az eurázsai és az afrikai kőzetlemez ütközése során kiemelkedő Kárpátokból és Alpokból érkező folyók már ekkor elkezdték feltölteni a beltengert hordalékukkal. Az Északi-középhegység tagjai közül ekkor a Mátra és a Zempléni-hegység emelkedett ki vulkanikus, de már nem aktív hegységekként. A szárazulatokon főként fenyőfélék éltek, melyek közül a mocsárciprusfélék (Taxodium) voltak a legelterjedtebbek, melyeknek rengeteg alfajuk van. A 30-40 méter magas fák több méter magas vízben álltak támasztógyökereik segítségével. Ilyen a növények ma is élnek Floridában, Tanzániában, Dél-Olaszországban, vagy Bangladesben. Magyarországon Szarvason telepítettek a Körös-holtágba néhány darab mocsárciprust.

A felső miocén kori szubtrópusi éghajlaton a növények közül még nyírek, gyékényfélék, égerek és a pálmák voltak jellemzőek. „A méhlepényes emlősök közül Európában ekkor éltek az ormányosok közül a mai elefántok rokonai, a masztodon félék, például a Deinotherium, amelynek két kapaszerű agyara volt” – mondta lapunknak Kordos László. A Magyar Állami Földtani Intézet vezetője szerint ekkor olyan állatok éltek a térségben, mint a kardfogú tigris, a három ujjú ősló (Hipparion), gazella, hiéna, vagy medvekutya. Az orrszarvúfélék közül azok a fajok voltak jellemzőek, melyeknek nem volt orrszavuk. Az őslénytankutató arra is emlékeztetett, hogy a felső miocénban élt a Bükkábránytól nem messze, a Rudabányán megtalált, mintegy 10 millió éves Rudapithecus Hungaricus. Az emberszabású ősmajom is mocsárerdőségekben élt, de szárazföldi részben, egy völgyben. A bükkábrányi erdő viszont inkább sekély tengerben lehetett, mivel Kordos Lászlóék korábban halcsontokat találtak kutatásaik során a lignitbányában.

A földtani intézet vezetője arra emlékeztetett, hogy a 70-es években az ország másik lignitbányájában, Visontán találtak már egy hasonló korú mocsárciprust. A növény azonban a múzeumba szállítás alatt teljesen elporladt. Kordos így szkeptikus, hogy meg lehet-e menteni a bükkábrányi leleteket. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai a fákat hordó módjára lécekkel vették körbe, majd purhabbal töltötték ki a fákat, hogy szállíthatóak legyenek. A mocsárciprusokban ugyanis nincs már cellulóz, amely összetartja a fákat. A kutatóknak a munkálatok kezdetekor szinte semmilyen pénzforrás nem állt a rendelkezésükre, a purhabot például otthonról hozták.

Cunami borította el az erdőséget?

A bükkábrányi mocsárciprusok valószínűleg egy természeti katasztrófának köszönhetően maradtak meg ilyen állapotban, nem szenesedtek el, nem kövesedtek meg. A kutatók szerint nagy vihar keltette szélfútta homok, vagy egy tektonikus földcsuszamlás miatt bekövetkezett földcsuszamlás is betemethette a világ legöregebb lábon álló erdejét. Veres János kutatásvezető legújabb feltételezése szerint azonban egy földrengés okozta kisebb cunami is betemethette üledékkel a fákat.

Eleinte nem nagyon kaptak jelentős anyagi segítséget, egy államtitkár például csak lefotóztatta magát a fákkal, utána nem hallottak felőle. Igen hálásak Mátra Erőmű Zrt-nek, mivel a bányának még jelenteni sem kellett volna az erdő megtalálást. Az évi 4 millió tonna liginitet a visontai hőerőműbe szállító bükkábrányi bánya leállt a fák környékén a termeléssel, s technikai eszközökkel is segítik a mentést, eddig mintegy 30 millió forintot szántak erre a célra. Mata Tibor igazgató szerint azonban nem lehet minden fát megmenti, mivel többnek is csak egy keskeny kéregrésze van, belsejüket homok tölti ki, s két-három hét alatt elporladhatnak.

A kutatók szerint egy fa kiemelése elszállítása 2 millióba kerül, a konzerválása pedig 10 millióba, melyet egy Japánban dolgozó magyar szakember végezne le, mintegy négyéves munkával. Az idő azonban szorítja a kutatókat, mivel a kiszáradt mocsárciprusok elporladhatnak. Ezért már egy medencét is felállították, de biztosítani kell az állandó vízcserét, hogy ne algásodjon el, vagy penészedjen meg a faanyag, de ez csak az első fagyokig adhat részmegoldást. Pénteken Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter tett ígéretet arra, hogy mindent megtesznek a fák megmentésére, melyet Ipolytarnócon helyeznének el, s konzerválnának.

Pusztai Tamás, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese örült a gyorssegélynek, de annak örülne, ha fák a környéken maradnának, s kettőt mindenképpen elszállítanak Miskolcra. Veres László a múzeum igazgatója korábban azt mondta lapunknak, hogy álmaik szerint az összes fát Miskolcon állítanák ki, egy klimatizált pavilonban, a korszakot jellemző környezetben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában