Ország-világ

2007.10.03. 17:21

Szégyen a szakiskola az egyetemi papírgyárak árnyékában

Döntés előtt A pályaválasztási kiállításon csak a látványos szakmák iránt érdeklődnek az iskolások. Beszédes adat, hogy az idei korosztálynak mindössze 20 százaléka végzett szakiskolában, holott ez a szám 1990-ben még 50 százalék volt.

Fábos Erika- Vég Márton

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Fotó: Kallus György
[/caption]„Kapunk igazolást mára, ez a legjobb benne" – foglalta össze lelkesen a napi program lényegét a nyolcadikos Harmath Dávid azon a kétnapos pályaválasztási kiállításon, ami a Millenniumi szalonban szerdán nyitotta meg kapuit. A standokra települt iskolák között jobbára fiatalok érdeklődtek inkább kisebb, mint nagyobb lelkesedéssel. Szülő, csak néhány nézelődött.

Gyorsan kiderül: a pályaválasztók szempontjai között az szerepel az iskolaválasztásnál, hogy közel van-e a lakóhelyükhöz, milyen nyelvet tanítanak, a szakképzők esetében pedig egyedül az, mennyi pénzt lehet keresni a bizonyítvány megszerzése után. Ám kevesen vannak olyanok, akik egy ilyen kiállításon döntenek a jövőjükről.

„Hát az az igazság, hogy mondjuk öt éves koromban jobban tudtam mit akarok, mint most" – mondta a most 14 éves Jenes Nikolett. „Akkor még biztos voltam benne, hogy énekesnő leszek. Ha jó lennék kémiából, kozmetikusnak mennék, de kényszermegoldásnak marad a gimi. Négy évem lesz még, hogy kitaláljam magam."

A kiállítás messze legnépszerűbb standja egy olyan iskoláé, ahol fodrászokat és kozmetikusokat oktatnak. Nem véletlenül, az érdeklődők percek alatt megszépülhetnek. Futószalagon készülnek a frizurák és a sminkek. „Szabályosan lelkiismeretfurdalásom van, hogy mégsem akarok fodrász lenni" – mondja egy szőke lány, egy frissen készült szép fonással a fején.

Megkérdeztük, hogy milyen szempontok szerint választanak iskolát a fiatalok.

Ács Vivienn: Most éppen rajzfilmrendező szeretnék lenni. Ennek érdekében valami olyan gimit keresek, ahol erős a rajz és az informatika oktatás. Amikor a pályaválasztásról gondolkodni kezdtem, az volt az egyetlen szempont, hogy ne valami átlagos dologgal kelljen foglalkoznom. Valami extrém elfoglaltságot kerestem. El sem tudnám képzelni, hogy mondjuk fodrász, kozmetikus vagy bármi lányoknak való szakmát tanuljak, ahogy a szokványos tanár, jogász, orvos karrier sem vonz. A gimi szerintem arra is jó, hogy még van négy évem meggondolni magam. Ha eszembe jut valami jobb, megvan a lehetőségem változtatni. Nagy Gergely: Határozott elképzelésekkel vágok neki a pályaválasztásnak. Évek óta tudom, hogy vendéglátóipariba szeretnék menni. Egyrészt érdekel minden ami evéssel és főzéssel kapcsolatos, másrészt szívesen foglalkozom emberekkel. Sosem voltam szorgalmas tanuló, ezért úgy gondolom, hogy jobb nekem, ha szakmát tanulok, mintha továbbra is csak elméleti képzésben veszek részt. A szüleim persze nem örülnek, szerintük diplomát kéne szereznem és ahhoz jobb a gimnázium, de én úgy határoztam, hogy megpróbálom a szakközépiskolát és ha mégsem tetszik a munka, majd jobban ráhajtok a tanulásra. Molnár Henrietta: Hát én nem oda megyek továbbtanulni, ahova szeretnék hanem oda, ahova a szüleim szeretnék. Szerintük az a jobb, ha szakma is van a kezemben az érettségivel együtt. Éppen ezért, igaz kompromisszumokkal, de közösen egy közgazdasági szakközépiskola mellett döntöttünk. Érdekelnek a pénzügyek, a családban van könyvelő és úgy gondolom, hogy ezzel végülis nem járok olyan rosszul. Mondjuk egy kéttannyelvű gimi lett volna az álmom, de meggyőztek, hogy ezzel jobban járok. A nyelvtanulás marad a szabadidőben: régóta spanyolul szeretnék tanulni.

Egy vendéglátóipari iskola friss pogácsáinak van még hasonló sikere. A többi standon általában csak a kiállítók beszélgetnek egymás közt.

„Ez a kiállítás valami, de szerintem az a legnagyobb probléma, hogy az általános iskolásoknak gőzük nincs a szakképzésről" – mondta Hosszú Sándor, az egyik bemutatkozó műszaki szakiskola tanára. „Van néhány látványos szakma ami iránt sokan érdeklődnek és kifújt. Asztalosnak, gépésznek, esztergályosnak csak olyan megy, akinek van a családjában valaki, aki azzal a szakmával foglalkozik. Ha az iskolák lehetőséget adnának, hogy a felsősök intézményes keretek között találkozhassanak a különböző szakmákkal és az oktatásukkal, talán jobb lenne a helyzet. Persze az összes szakmát a munkaerőpiac tudja igazán vonzóvá tenni: európai bérekkel. Ez azonban sajnos, egyelőre csak néhány szakmára jellemző Magyarországon. Nem csoda, ha egyre több szakképző küzd beiskolázási gondokkal, pedig gimnáziumban csak kitűnő általános iskolai eredménnyel lenne keresnivalója a diákoknak."

„Azzal ma Magyarországon mindenki egyetért, hogy át kell alakítani a szakképzést, különben egyrészt baj lesz a gazdaság versenyképességével, másrészt hamarosan nem lesz senki, aki ki tudja fizetni a havi számlákat. Ma két kitörési pontot látok: képzés és az uniós források. Utóbbiakat pedig gyönyörű elkerülő utak építése és múzeumok felújítása helyett inkább munkahelyteremtésre kellene fordítani”. Ezt már Parragh László mondta tegnap az Országos Szakképzési Konferencián. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke hozzátette: a vállalatoknak is módosítaniuk kellene azon a szemléletükön, hogy szakemberek helyett betanított munkásokat vesznek fel csak azért, mert őket öt perc alatt ki lehet rúgni.

„Mi legyen a magyar szakemberképzéssel? Mindenki tudja, hogy évről évre kevesebb a gyerek, így a 220 hagyományos magyar szakma lassan teljesen kiüresedik, mert nincs utánpótlás. A gazdaság szereplői pedig nem mondják meg, hogy milyen szakmára lenne igényük, így pedig rendkívül nehéz helyesen meghatározni a képzési irányokat” – hangsúlyozta Hefter Tamás. Az MKIK Kézműipari Tagozatának elnöke kritikával illette a közszolgálati televíziót is, mondván, az MTV-nek „kutya kötelessége lenne” főműsoridőben rövid filmekkel népszerűsíteni a legszebb szakmákat, mint amilyen például az asztalos mesterség.

"A szakképzés társadalmi leértékelődése úgy látszik, hogy megállíthatatlan. A családok számára szégyen a szakiskola, mindenki gimnáziumba, és egyetemi papírgyárakba akarja járatni a gyerekét. Beszédes adat, hogy az idei korosztálynak mindössze 20 százaléka végzett szakiskolában. Ez a szám 1990-ben még 50 százalék volt” – szögezte le Bihall Tamás. Az MKIK alelnöke mindössze egy pozitív folyamatról tudott beszámolni: 1998 és 2007 között 6600-ról negyvenezerre nőtt a vállalatok és a diákok között megkötött tanulószerződések száma. Főleg az élelmiszer és vegyi áru kereskedelemben népszerű ez a fajta gyakorlati képzés, de a szakácsok, pincérek, fodrászok és a szobafestő-mázolók is jól állnak.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Fotó: Kallus György
[/caption]A tanulószerződésről tudni kell, hogy mind a két fél számára előnyös. A tanuló egyrészt munkabért kap – amely a kötelező legkisebb munkabér legalább 15 százaléka –, így motiváltabb lesz, és ebből következően megnő a munkafegyelme. Fontos, hogy a képzési idő a nyugdíjba beszámító szolgálati időnek minősül, valamint talán a legfontosabb, hogy a szerződés lejárta után sokkal jobbak a további elhelyezkedés lehetőségei és esélyei. A vállalkozások számára pedig elsősorban az jelent előnyt, hogy maga választhatja ki a tanulót, és teljes jogkörrel végezheti az illető gyakorlati képzését. Valamint kicsit sem elhanyagolható tényező, hogy a képzés költségeit és kiadásait a cég elszámolhatja.

„A szakképzés intézményrendszere rendkívüli módon elaprózódott, ezért szükség volt az összevonásokra. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a következő 7 évben 700 milliárd forintot lehet foglalkoztatási célokra elkölteni” – mondta Simon Gábor. A parlament foglalkoztatáspolitikai bizottságának MSZP-s elnöke hozzátette: 2006-os statisztikák szerint a szakképzettek 65 százaléka tud végzettségének megfelelően elhelyezkedni, míg 6,9 százalékuk munkanélküli.

Nagy Gergely: Határozott elképzelésekkel vágok neki a pályaválasztásnak. Évek óta tudom, hogy vendéglátóipariba szeretnék menni. Egyrészt érdekel minden ami evéssel és főzéssel kapcsolatos, másrészt szívesen foglalkozom emberekkel. Sosem voltam szorgalmas tanuló, ezért úgy gondolom, hogy jobb nekem, ha szakmát tanulok, mintha továbbra is csak elméleti képzésben veszek részt. A szüleim persze nem örülnek, szerintük diplomát kéne szereznem és ahhoz jobb a gimnázium, de én úgy határoztam, hogy megpróbálom a szakközépiskolát és ha mégsem tetszik a munka, majd jobban ráhajtok a tanulásra.

Molnár Henrietta: Hát én nem oda megyek továbbtanulni, ahova szeretnék hanem oda, ahova a szüleim szeretnék. Szerintük az a jobb, ha szakma is van a kezemben az érettségivel együtt. Éppen ezért, igaz kompromisszumokkal, de közösen egy közgazdasági szakközépiskola mellett döntöttünk. Érdekelnek a pénzügyek, a családban van könyvelő és úgy gondolom, hogy ezzel végülis nem járok olyan rosszul. Mondjuk egy kéttannyelvű gimi lett volna az álmom, de meggyőztek, hogy ezzel jobban járok. A nyelvtanulás marad a szabadidőben: régóta spanyolul szeretnék tanulni. Fotó: Kallus György Fotó: Kallus György -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában