Ország-világ

2007.11.19. 15:42

Bilincs és toll

Nem vall túlzottan nagy bölcsességre, ha a rendőrség munkájukat végző újságírókat álít elő. Arról már nem is szólva, hogy demokráciákban az ilyesmi nem szokásos. Az meg főleg baj, ha a mundér megvédésének szándéka mindennél erősebb.

Stanga István

A magyar rendőrség vadonatúj szlogenjét (biztonság, bizalom, becsület) akár egy negyedik „b” betűs szóval (butaság) is egészen nyugodtan kiegészíthetnénk, már legalábbis, ha arra az akcióra gondolunk, amelyet az elmúlt hét végén produkáltak a Batthyány-örökmécsesnél rendezett demonstráció során. Az ugyanis egyáltalán nem vall valami nagy bölcsességre, amikor egyenruhások a sajtót vegzálják, s a munkájukat végző újságírókat állítanak elő. És nem csupán amiatt, mert ilyesmi a demokráciákban nem szokás, hanem annak okán is, mert így a média aligha ad hitelt azoknak a fogadkozásoknak, amelyek a rendőrség szakmai, erkölcsi megújulásáról szólnak. Mellesleg ez utóbbiak már önmagukban is nagy feladatot jelentenek, hát még akkor, ha egy nem feltétlenül barátságos és segítőkész újságírótársadalom számol be a dolgok állásáról.

Az, hogy szinte az összes szakmai szervezet tiltakozott az említett  rendőrségi intézkedések ellen, teljesen rendben van, akárcsak az, hogy több párt is – így például az MSZP és az SZDSZ – aggályosnak nevezte a történteket. Ez persze, szép és jó, de annyit azért érdemes megjegyezni, hogy ezekre az eseményekre talán sor sem került volna, ha a tavaly őszi rendőri túlkapások pontos feltérképezését nem valamiféle elvtelen (cinkos?) hallgatással kísérlik meg helyettesíteni. Ha ugyanis akkoriban sor kerül egy korrekt, gyors, ám mégis minden részletre kiterjedő vizsgálatra, a hibázók felelősségre vonására, az állományban az tudatosodik, hogy sem egy szituáció, sem az egyenruha nem mentesít a törvények betartása alól. Ezzel szemben a sumákolás, a dolgok eltussolásának mindennél erősebb szándéka azt üzeni: bármit büntetlenül megtehetek. És éppen az ilyen megfontolások vezetnek el a szombatihoz hasonló esetekhez.

A legfontosabb persze, az lenne, ha az érintettek megfogalmaznának önmaguk számára valamiféle tanulságot, hiszen enélkül a jövőben is előfordulhatnak hasonló szituációk. S bár ez nem tűnik teljesíthetetlennek, mégsem vagyok túl optimista. Egyebek mellett azért, mert úgy látom, az illetékesek első reflexe még mindig a mundér becsületének bármi áron való védelmezése. Számomra legalábbis ezt sugallta Takács Albert parlamenti szereplése. Az igazságügyi tárca vezetője ugyanis nem értett egyet Gusztos Péter SZDSZ-es politikus felvetésével, miszerint nem feltétlenül helyeselhető, ha a rendőrség olyan újságírókat állít elő, akik nem tesznek mást, csupán dolgoznak. A miniszter viszont úgy látja, a helyszín elhagyására való felszólítás mindenkire vonatkozik, az alól  a tájékoztatási kötelezettségre való hivatkozással sem lehet kibújni. Rendben, fogadjuk el, hogy Takácsnak igaza van. Sőt, akkor is, amikor arról beszél,  biztos abban, hogy a rendőrség jogszerűen járt el. Ám azt  se felejtsük el, hogy tavaly ősszel hajszál pontosan ilyen mondatokat hallhattunk első reakció gyanánt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában