Ország-világ

2007.11.18. 16:09

Kenjük be sárral

A magyar pártok már annyi fáradtságot sem vesznek, hogy legalább valami bizonyítékfélét mutassanak fel, amikor politikai ellenfeleiket vádolják. Úgy vélik, a homályos célozgatás, a gyanúsítgatás bőven elég. És, sajnos, sokszor tényleg az.

Stanga István

Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy a két nagy párt szóvivő pontosan olyan kiváltságokkal rendelkeznek, mint a népmesék udvari bolondjai, hogy tudniillik büntetlenül összehordhatnak bármilyen hülyeséget, nem nagyon lehet őket komolyan venni. És persze, kimondhatnak olyan dolgokat is, amelyeket más nemigen, hiszen utóbbiakat nem védi a csörgősipka. Más kérdés, hogy igen hálátlan szerep ez, amely (legalábbis idehaza) főleg abból áll, hogy naponta kiállunk a közvélemény elé, s tejes erőből szapuljuk a politikai ellenfelet. Többnyire konkrétumok sem kellenek, elegek a homályos célozgatások, a gyanúsítgatások, a „bizonyítékok” gyanánt feltálalt sületlenségek, s máris elégedetten dőlhetünk hátra: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza (párt). E hét végén példul Nyakó István, a szocialisták „magyar hangja” gondolhatta úgy, hogy dob egy nagyot, s megkísérli elrontani az ellenzék víkendjét.

Nyakó számára az apropót Kövér László szavai adták. A Fidesz emblematikus figurája ugyanis kijelentette: pártja támogaja a szerdára tervezett demonstráció résztvevőit. No, több se kellett az MSZP szóvivőjének, aki nem csupán „beismerő vallomásnak” minősítette az ellenzéki politikus mondatait, hanem egyenesen azt állította, „...nem is lehet kérdéses tehát, a szerdai megmozdulás mögött a Fidesz és szövetségesei állnak. A résztvevőket becsapják, amikor elhallgatják előlük, hogy amit a radikális jobboldalon éhséglázadásnak próbálnak beállítani, az egyszerűen Orbán Viktor hatalmi harca új köntösbe bújtatva.” S hogy a dolog még hitelesebb legyen, utalt arra, hogy a sztrájkban résztvevő két szakszervezeti szövetség vezetői a minap a Fidesz elnökénél jártak egy „titkos megbeszélésen”, míg a BKV felügyelő bizottságának fideszes delegáltja közlekedésieket igyekezett sztrájkra buzdítani.

Nos, a vádak igen súlyosak, hiszen a pártoknak valójában nem sok keresnivalójuk van (lenne) az érdekvédelmi szervezetek háza táján. De éppen ezért lett volna fontos, hogy az MSZP és/vagy Nyakó előhúzzon valamiféle bizonyítékot, amellyel alátámaszthatja az állításait. Mert „bemondásra” ebben az országban már senki el nem hisz semmit, a sejtetésekből, az inszinuálásokból meg az emberek zömének elege van. Esetleg tudja Nyakó, hogy mit tárgyalt Orbán a szakszervezetisekkel? Ha igen, hozza nyilvánosságra. Ha nem, ne emlegesse a sztorit. És vajon miért minősítette „titkosnak” azt a megbeszélést, amely mindenki előtt ismert volt, s amelyről közleményt is adtak ki? Kérdések, amelyekre nyilvánvalóan senkitől sem kapunk válaszokat, de amelyekre anélkül is valamennyien tudjuk a feleleteket.

Megjegyzem, az ilyen ámokfutásszerű akciókra aligha kerülne sor, ha a Nyakók, Szijjártók és társaik „fellépéseire” a kutya se lenne kíváncsi. Csakhogy ez nincs így, sőt, a „besározásos” történetek az esetek nagy részében meglepően jól működnek. Mármint rövid távon. Dehát ki is gondol itt messzebbre?    

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában