Kire ütött ez a kölyök?

A különböző fejlődéslélektani nézetek a tudomány fejlődése során eltérően tekintettek az emberi természet kialakulásának okaira. Egyes korai elméletek szerint a gyermekek vérmérséklete szilárd és megmásíthatatlan, míg más korok nézetei szerint a gyermeki természet kizárólag a nevelésen múlik. „A legújabb elméletek szerint a kialakuló jellemet a genetikailag örökölt tulajdonságok és a külső környezet együttesen befolyásolják” – mondja Törő Krisztina gyermekpszichológus. „Mindkettő fontos és hatással van a másikra. Az, hogy egy gyerek sírós, könnyen kezelhető, jól alvó vagy sem, általában veleszületett, öröklött tulajdonság. Ezek azonban élete első pillanatától meghatározzák az anya korai viselkedését is, ami szintén hatással van a kicsire. Viselkedésükkel tehát oda-vissza befolyásolják egymást. Ezért oly gyakori, hogy egy anyának egészen más kapcsolata van az eltérő korú és jellemű gyermekeivel. Míg az egyikkel egy hullámhosszon vannak, addig a másikkal nehezen értik meg egymást.”

A személyiséget befolyásoló környezeti tényezők közül a család a legfontosabb. Annak felépítése, a szociális körülmények, az iskolázottság mind fontos momentum. A generációkon átívelő szociális körülmények például már-már öröklött tényezőknek tekinthetők. Hiszen ha a szülő gyermekotthonban nőtt fel, vagy súlyosan sérült, esetleg bántalmazó családban élt, akkor valószínűleg ő maga nem tapasztalhatta meg a biztonságos kötődést. „Aki tehát nem tud biztonságot nyújtani gyermekének, gyakran ő maga sem kapott. Ez befolyásolhatja a gyermekek jellemét, viselkedését is – a nem biztonságosan kötődő gyermekeknél egyéb teljesítmény- és magatartásbeli problémák is valószínűbbek” – mondja a szakember. A pszichológus szerint a szülőkben akkor szokott fellépni a kétségbeesés, ha gyermekük nagyon eltérő viselkedésű, mint saját maguk. „A szülői elvárás leggyakrabban az, hogy a kicsik olyanok legyenek, mint ők maguk.

Ha ez nem így van, és azzal kell szembesülnie egy anyának, hogy az áhított bájos, hosszú hajú kislány helyett egy rövid hajat kedvelő, játszótéri ördög lett a lányából, nehéz elfogadnia. Minél elfogadóbb ilyenkor egy szülő, és tudomásul veszi gyermeke természetét, annál könnyebb lesz az együttélés. Mindig azt mondom a hozzám fordulóknak, hogy el kell fogadniuk: nem a gyermek van a szülőkért. A gyerekek önmagukért születtek e világra. Figyelembe kell venni az ő igényeiket és jellemüket. Megpróbálni változtatni az alapvető természeten szinte lehetetlen és csak feszültséget szül.”

A családi élet az egymáshoz csiszolódásról szól

A pszichológus szerint a gyerekek éppúgy próbálnak alkalmazkodni szüleik természetéhez, mint a szülők hozzájuk. Ebbe a körforgásba a testvérek, a nagyszülők is bekapcsolódnak. Akkor van baj, ha a kölcsönös figyelem eltorzul, és vagy a gyerek diktál a szülőknek, vagy a szülők részesítik tekintélyelvű nevelésben a kicsit. A szülők önfeláldozása torzítja a gyerek világhoz való hozzáállását, a túlzott szigor pedig azt érezteti vele, hogy figyelmen kívül hagyják. Ez pszichés problémákat okozhat. „A legfontosabb, hogy mindkét fél biztonságban érezze magát a családi kötelékeken belül” – hangsúlyozza Törő Krisztina.