Ország-világ

2007.11.06. 13:28

Retikül és „HM Tours”

Hogy miért is érte rakétatámadás az afganisztni magyar tábort nemrégiben, nem tudjuk. Azt a feltételezést viszont kizárhatjuk, hogy Horváth Ágnes egészségügyi miniszter rózsaszínű retikülje lett volna a célpont.

Stanga István

Ha Horváth Ágnes egészségügyi miniszter helyében lennék, azzal én sem igen törődnék, hogy a politikusok népszerűségi listáján rendre az utolsó helyek valamelyikén szerénykedek. Istenem, nem lehet mindenki első. Meg aztán ez a „státusz” részint megörökölt (már Molnár Lajos korábbi tárcavezető kibérelte a sereghajtó pozíciók egyikét), részint meg nem is annyira a személynek szól, mint inkább azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a kormányoldalon reformnak, az ellenzékin pedg káosznak szoktak nevezni. Ám, ha valóban Horváth Ágnes helyében lennék, arra már igenis figyelnék, hogy legalább az olyan hülyeségekbe ne fussak bele, amelyek nem csupán a politikai ellenfeleim, de a sajátjaim között is megütközést válthatnak ki, s amelyekből arra lehet következtetni, mégsem véletlenül olyan a rokonszenv-indexem, amilyen.

Egyszóval, hogy mit is nem tennék, ha ő lennék? Nos, mindenekelőtt nem vinném a férjem állami pénzen egy afganisztáni látogatásra (még akkor se, ha – mint számos alkalommal láthattuk – a honvédelmi tárca előszeretettel utaztat celebeket és másokat a messzi országba ilyen-olyan hivatkozással). Nem vinném, mert hiába a „HM Tours” szívélyes invitálása, úgy gondolnám, a családtagoknak semmi keresnivalójuk ott, ahová az ember elvileg dolgozni megy. És ez még akkor is igaz, ha az egzotikus afgán táj kétségkívül remek díszletet nyújt a mézeshetek folytatásához, esetleg megismétléséhez. De ha már semmiképpen sem tudnék meglenni a hitvesem nélkül, arra egész biztosan ügyelnék, hogy ne közpénzből utaztassam. Részint azért, mert telik, aztán azért is, hogy ne tűnjek kicsinyesnek, de legfőképpen azért, mert a közélet megtisztítását valahol itt, kicsiben kell(ene) elkezdeni. És persze, megtiltanám az utat szervezőnek, hogy olyan baromságokat mondjon, miszerint a férjem kinnléte semmiféle plusz költséget nem jelentett. (És, ha már itt tartunk, egy pillanatra  kilépnék Horváth Ágnes szerepéből, hogy megkérdezhessem: vajon ki lehet az a tehetséges illető, cég, stb., akinél teljesen mindegy, hogy egy embert utaztat-e vagy mondjuk tizet.)

No, de jól tudom, most mindnyájan arra kíváncsiak, ha én lettem volna Horváth Ágnes, úgyszintén egy rózsaszínű retikül társaságában szambázom-e végig az afgán túrát. Hát, igen is, nem is. Mondjuk a rózsaszíntől tutira eltekintettem volna, de a retikültől az istennek se. Hiszen egy valamirevaló nő el se indul egy ilyen alkalmatosság nélkül (amelybe ráadásul legalább annyi holmit képes belegyömöszölni, mint egy katona a málhazsákba), másfelől meg a filmekből tudom, hogy a retiküllel jól fejbe lehet vágni a legvadabb ellenséget is. Egy szakavatott kézben tehát legalább olyan hasznos, mint a vipera vagy a nunchaku.

Végezetül, ha én volnék Horváth Ágnes, meg se hallanám a bántó hangokat. Sajnálni is csak azt sajnálnám, hogy többet az életbe nem vihetem magammal azt a cuki pink táskácskámat. Bár...  Hiszen mi lenne, ha arról se vennék tudomást, hogy röhögnek a hátam mögött...  

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában