Ország-világ

2007.11.04. 06:50

Tarlós: nem akarok miniszterelnök lenni

Elsősorban várospolitikusnak tartja magát Tarlós István, aki most leginkább a Fidesz népszavazási kampányfelelőseként került a középpontba.

Takács Zoltán – Vég Márton

– Gondterheltnek tűnik. Vagy csak fáradt a népszavazási kampány miatti sajtóroham következtében?
– Fáradt nem vagyok, de az valóban fárasztó, hogy sok interjút adok, és nem mindig azt írják le, amit mondok. De bennem még mindig van bizalom az emberek iránt, annak ellenére, hogy a 85 éves édesanyámat éppen most igyekszem lebeszélni erről, miután egy vízóra-leolvasóként bemutatkozó ember a múlt héten elvitte negyvenezer forintját.

– Az emberek többsége azonban nem csak az ilyen történetek miatt nem érzi biztonságban magát. Ön hogyan akadályozná meg a fővárosi rendbontásokat?
– Erre a kérdésre akkor tudnék válaszolni, ha megítélhető lenne, hogy ezek az utcai megmozdulások kinek állnak érdekében és milyen motivációk mozgatják őket. Ez ma gyakorlatilag meghatározhatatlan. Mélyen elítélem azokat, akik a városlakók mozgásszabadságát korlátozzák és anarchikus állapotokat teremtenek. Ez nem megoldás. Ebben egyetértek a szocialistákkal és a liberálisokkal is. Azzal viszont nem, hogy Demszky Gábor főpolgármester úrnak a rend szó csak homályos politikai megmozdulásokkor szokott eszébe jutni, amúgy nem.

– Rendpártiként erőteljesebben lépne fel, mint a mostani hatalom?
– Nézze, ebben a városban szükség van arra, hogy azonnal érvényesíthető, nagy összegű bírságokat lehessen kivetni. Én nem vagyok nagy Amerika-imádó, de azzal egyetértek, hogy nulla toleranciát kell alkalmazni, mint New Yorkban. A bírságok célja a megelőzés: ennek van visszatartó ereje, különben a város anarchikus marad.

– A politikusokat is egyre több támadás éri. Önt megtalálták már az utcán vagy levélben szélsőségesek?
– Az utóbbi egy hónapban, mióta a népszavazási kampány irányítását elvállaltam, egy-két névtelen pocskondiázó levelet kaptam, de ezt szinte természetesnek tartom.

– November 7-én országjárásra indul. Megvan már a pontos menetrend?
– Még nincs, de azt tudni lehet, hogy összesen körülbelül harminc vidéki városba fogok elmenni, és valamennyi budapesti kerületet végigjárom. Az a jó vagy rossz hírem van, hogy nem személyeskedő kampányt kívánok folytatni, hanem a népszavazásban megfogalmazott kérdésekből következő összefüggéseket próbálom boncolgatni. Nem akarom személyek ellen uszítani az embereket.

– Miért kell nemet mondani a vizitdíjra, a tandíjra és a kórházi napidíjra?
– Azért, mert ezek bevezetésével az állam gyakorlatilag felmondta azt a megállapodást, amelyet főleg az idősekkel, de általában is a munkavállalókkal kötött. Aszerint azért vont el tőlük annyi adót, hogy ha bajba kerülnek vagy megöregszenek, gondoskodnak az egészségügyi ellátásukról. Ezzel nem lehet egyetérteni. Ráadásul Veres János pénzügyminiszter ügyesen megválogatott szavaiból az is kiviláglik, hogy nem zárható ki – nem is olyan hosszú távon – a vizitdíj emelése. A kormány szerint az adott szolgáltatásért csak az fizessen, aki igénybe veszi. Ez előbb-utóbb azt jelenti, hogy megszűnik a társadalmi szolidaritás. És ki lehet tenni a határra – ahogy Kóka miniszter úr célzott rá –, hogy Magyarország Kft. Ez egyszerűen nem megoldás. Ezért értek egyet a népszavazással és az abban foglaltakkal, még akkor is, ha egyesek esetleg érzelmi alapon igyekeznek ennek egyéb hamis és nevetséges magyarázatát adni.

Tarlós István

1948. május 26-án született Budapesten. Az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen és a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett mélyépítő-mérnöki diplomát, majd később gazdasági és szervezői másoddiplomát az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. 15 éven át az építőiparban dolgozott, javarészt beruházói és kivitelezői feladatokon. 1989-ben belépett a SZDSZ-be, 1990-ben az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként lett először Óbuda-Békásmegyer polgármestere. 1994 nyarán kilépett az SZDSZ-ből. 2006-ig folyamatosan a III. kerület élén állt. Polgármesteri tevékenységéért több mint húsz állami és egyéb kitüntetést kapott, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét. Ma függetlenként a Fidesz fővárosi frakcióvezetője. Három felnőtt gyermeke és két unokája van.

– Milyen hamis magyarázatokra gondol?
– Ha ez a népszavazás sikeres lesz, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem kell az adókat megemelni. Aki ezt állítja, arról az a véleményem, hogy egyetlenegy úri kaszinóban sem lehet soha többé tag. Ezekből a díjakból az állam éves bevétele durván harmincmilliárd forint; ez az államnak kevés, a befizetőknek nagyon sok. Én például nem ellenzem a kormányzati negyed megépítését, de nem hiszem, hogy a magyar népnek ebben a helyzetben ez lenne a legfontosabb. Nagyon kevés alapvető szolgáltatási kötelezettsége van az államnak, de ezek közül a legfontosabb az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás. Ezeknek a finanszírozásából évek óta kivonul az állam. Az adóterhek ugyanakkor a régióban nálunk a legmagasabbak. Ha az említett alapszolgáltatásokra az állam nem akar költeni és az emberekkel fizetteti meg, akkor mire megy el az a rengeteg adóbevétel?

– Számolnak-e azzal, hogy a kormány különböző kiskapukat kihasználva 2010-ig nem változtat semmin a népszavazás esetleges sikere ellenére? Ebben az esetben terveznek egyéb lépéseket egy esetleges kormányváltásig?
– Kezdettől fogva azt mondom, hogy nincs formális jogi következménye a népszavazásnak. Itt sok minden történhet, akár az is, hogy a miniszterelnök úr az utolsó pillanatban ezeket az intézkedéseket vagy ezek némelyikét visszavonja. Most folyik az a játék, hogy a nyugdíjasokat uszítják a tandíjügy ellen, a fiatalokat pedig a vizitdíjügy ellen. Ez nem annyira ügyes, mert kilóg a lóláb. Ha a kormány húzza-halasztja ezeknek a döntéseknek a megváltoztatását, az azt is bizonyítja, hogy messzemenőkig nem olyan demokrata, mint azt a retorikájában hirdeti. Hiszen aki a népszavazást lesajnálja, az semmibe veszi a demokrácia alapelveit. Ugyanakkor kudarc esetén a felelősség jó része engem terhel.

– Tételezzük fel, hogy sikeres lesz a népszavazás, és a politikai ázsiója még jobban emelkedik. Olykor felerősödnek egy Orbán Viktor nélküli Fideszről a találgatások. El tudná képzelni magát az ő szerepkörében?
– Párton kívüli vagyok, de nem tagadom, közel állok egy gondolkodói körhöz. Az, hogy egyesek elképzelnek egy Orbán Viktor nélküli Fideszt, szerintem nem a kör többségének a véleménye, inkább azoknak a retorikája, akik szeretnének egy nehézsúlyú helyett egy könnyűsúlyú ellenfelet. Ezért álmodoznak bizonyos nevekről. Én nem érzékelem úgy, hogy ennek a dolognak realitása lenne. Várospolitikusnak tartom magam. Ezzel foglalkozom 1989 óta, ehhez értek. Párttag később sem leszek, ilyen ambícióim nincsenek. Akadnak, akik Orbánnal „képzelik el nehezen” a „jobboldalt”, de nagyságrenddel többen vannak, akik Orbán nélkül nem tudják elképzelni.

– Volt már párttag: az SZDSZ-ben. Egy hete éppen a liberálisok beszéltek arról, hogy elképzelhetőnek tartják a közeledést a konzervatív oldal felé. Mit gondol erről?
– Én az SZDSZ-ben kezdtem el politizálni 1989-ben. A párt akkor nem arról vált híressé, hogy liberális, hanem arról, hogy a múlt rendszer képviselőit le akarta váltani. Mivel a magatartásuk 1992-ben gyökeresen megváltozott, amikor 1994-ben bekerültek a hatalomba, én kiléptem onnan, és azóta se léptem be más pártba. Ma, hogy az SZDSZ prominensei közül néhányan megtették ezeket a konzervatív oldal felé közeledő nyilatkozatokat, azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy az SZDSZ számára csak egy a fontos: valahogy benn tudjon maradni a hatalomban. Nem akarom őket bántani, de Horn Gábor és Fodor Gábor nyilatkozatát szánalmasnak tartom. Egy két-három százalékon álló párt azt jelezgeti kétségbeesetten három évvel a választások előtt, hogy neki aztán mindegy, kivel, de a hatalom közelében szeretne maradni. Ráadásul ezzel egy időben újra brutálisan támadja és le akarja váltani az ellenzék vezérét. Ezt mindenütt a világban szánalmasnak tartanák.

– A napokban hozza nyilvánosságra a Fidesz Budapest-tervét. Ismét megcélozta a főpolgármesteri széket?
– A fővárosi ellenzéket mindig azzal támadták – és nem minden alap nélkül –, hogy kritizál, de nem tud felmutatni másik alternatívát. Ennek az állapotnak véget kellett vetni, ezért készült el egy kétlépcsős városterv első lépcsője. Ebben helyzetértékelés szerepel, és 2015-ig a legfontosabb stratégiai elképzelések, valamint ezek harmonizálása a pénzügyi lehetőségekkel. A második lépcső 2009-re készül el, kerek egész lesz. Az a legdöntőbb különbség Demszky Gábor programjához képest, hogy ő bizonytalan pénzügyi alapokon nyugvó, kicsit futurisztikus fejlesztéséket helyez kilátásba, a város működési biztonságát kockáztatva. Én ebben fordítva gondolkodom. Ez a főpolgármesteri programom alapját képezi, mert engem a budapesti várospolitikán kívül semmi más nem érdekel. Ezt a baloldallal pragmatikusan együttműködve képzelem el. Nem akarok se miniszterelnök, se kabinetfőnök, se pártigazgató lenni. Pártvezető pedig még kevésbé.

– Árulja el, mennyi ideje jut a családra, hobbira ennyi teendő mellett?
– Harmincöt éve vagyok nős, egyetemista szerelmemet vettem el. Ezek a kapcsolatok vagy nagyon hamar tönkremennek, vagy örökre megmaradnak, én azt hiszem, hogy az utóbbi kategóriába tartozom. A legfőbb hobbimra, az olvasásra mostanában már csak éjszaka van időm, és ezt fájlalja is a feleségem, hiszen nagyon későn fekszem. Nem tudok ágyban olvasni.

– Miket olvas mostanában?
– Leginkább szépirodalmat kellene, de a nagy szerelmem az ókori történelem. Ma már azért is szeretem, mert ebből igazán nehéz napi politikai aktualitásokat kiókumlálni.

Az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett.

A Budapesti Műszaki Egyetemen és a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett mélyépítő-mérnöki diplomát, majd később gazdasági és szervezői másoddiplomát az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán.

15 éven át az építőiparban dolgozott, javarészt beruházói és kivitelezői feladatokon.

1989-ben belépett a SZDSZ-be, 1990-ben az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként lett először Óbuda-Békásmegyer polgármestere. 1994 nyarán kilépett az SZDSZ-ből.

2006-ig folyamatosan a III. kerület élén állt. Polgármesteri tevékenységéért több mint húsz állami és egyéb kitüntetést kapott, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.

Ma függetlenként a Fidesz fővárosi frakcióvezetője.

Három felnőtt gyermeke és két unokája van. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában