A héten rajtolt el a 39. Magyar Filmszemle

[caption id="" align="alignleft" width="250"] fotó: Kallus György
[/caption]„Mundruczó Kornél, Fliegauf Benedek és a többi fiatal helyre fogja állítani a magyar film rendszerváltás után megkopott hírnevét a nemzetközi fesztiválokon” – jósolja Marx József, dramaturg, filmtörténész. A Balázs Béla-díjas esztéta szerint magyar film helyzete az elmúlt húsz esztendőben rendkívül viharosan változott. „Keresztülmentünk egy rendkívül megrázó összeomlási szakaszon, de most végre eljött a felemelkedés ideje, ebben pedig nagy szerepe van az új generációs filmeseknek.”

Marx József szerint az új generáció varázsa abban rejlik, hogy őket már egy teljesen más világ veszi körül. „A világ más, nem a filmesek. Ma már mindent szabad, nincsenek semmilyen tabuk. Nincsen hegy, amit meg kell mászni, nincsen ellenszél. Csak a tehetség van, amivel lehet élni.”

Ezt a fiatal, új szellemiségű alkotói gárdát rendkívül sokan képviseltetik a 39. Magyar Filmszemlén. A játékfilmek rendezőinek átlagéletkora csupán 45 év. A legfiatalabb A nyomozó forgatókönyvíró-rendezője, Gigor Attila, valamint a Lányok alkotója, Faur Anna. Mindketten csupán idén lépnek ki húszas éveikből.

Grunwalsky Ferenc, a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnöke szerint a mai fiatal filmesek teljesen máshogy élik meg az életet és a filmezést, mint a korábbi érák alkotói. „Ők már nem műalkotásokat akarnak létrehozni, hanem inkább élményt, hatást teremteni. Ebből pedig egyszerre születnek műalkotások és próbálkozások, hatásképek. Ugyanis számukra a film is inkább a kommunikáció egyik formája. Ezek a srácok az interneten is képekkel kommunikálnak, mindenhez csatolnak valami kis animációt, mozgóképet.”

Az érvényben lévő törvényi szabályozásnak – benne a 20 százalékos adóvisszatérítésnek – sokat köszönhetnek az új generációs filmesek és az egész filmszakma – hangsúlyozza Grunwalsky. „Az érvényben lévő filmtörvény egy kerettörvény, ami folyamatosan változik, idomul a változásokhoz. A szellemisége, koncepciója azonban megfelelő. Azon hozzánk hasonló európai országok filmgyártását, ahol nem született hasonló szabályozás, már rég megette a fene. Gondoljunk csak az ausztriai filmgyártás jelenlegi helyzetére. Jelenleg nincs osztrák film.”

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy bizonyos problémák továbbra is jelen vannak. Alig vannak például tévéfilmek, ami a fennálló finanszírozási problémák egyik jól érzékelhető tünetének tekinthető. „Európában egyedülálló módon alig van a magyar tévéknek részvétele a fikciós alkotások létrehozásában – magyarázza Grunwalsky. – A kereskedelmi tévék saját sztárjaik  szponzorálására fektetnek azért pénzt az iparágba, de ez inkább a közszolgálati csatorna feladata lenne. Vegyük példának Olaszországot. Nem találunk olyan olasz filmet, amit nem támogatna jelentős összeggel a közszolgálati tévé, a Rai.” Ezzel szemben a Magyar Filmszemlén bemutatott, a Magyar Mozgókép Közalapítvány által is támogatott filmek költségeinek mindössze 2 százalékát finanszírozta a Magyar Televízió. Szemben a 37,13 százalékos külföldi tőkerészvétellel, ami forintban 2,7 milliárdot tett ki.

Külföldi filmesek az utóbbi időben – többek közt a 2004-es filmtörvény nyújtotta 20 százalékos lehetőségnek köszönhetően – egyre többet forgatnak Magyarországon, egyre többször szállnak be magyar produkciókba. Ez sokat lendít a hazai filmpiacon. Külföldi igényeket kielégítő, állandó munkalehetőséget nyújtó stúdiók épülnek, a nyugati filmesektől pedig sokat tanulhat a tehetséges új generáció is. „A külföldiek nagyon nagy hatással vannak a magyar filmre – állapítja meg Grunwalsky Ferenc. „Amikor a hatvanas években először jött ide néhány külföldi alkotó, akkor a magyar pirotechnikusok, sminkesek, színészek egészen új technikákat sajátítottak el. Továbbá magukávé tettek egy új munkastílust, munkamorált. A nemzetközi környezet munkakultúrát teremt és javítja, fejleszti a filmet. Ez a 2000-es években sem lesz másként.”

Mundruczó Kornél

„Generációs csere történt a filmgyártásban, köszönhetően a struktúra megváltozásának és az EU-csatlakozásnak. Olyan források nyíltak meg, amelyek eddig nem álltak rendelkezésünkre. Ilyen értelemben egy nyertes generáció tagjai vagyunk. Ez egy helyzeti előny, de azt még nem lehet tudni, hogyan használjuk ki.

A klasszikus mozinézési szokások az internet felgyorsulásakor változtak meg négy-öt éve. Az otthoni mozik is közelítenek a moziélményhez. Élni kell az új helyzettel, nem kell dogmatikusan ragaszkodni a mozitermek sötétjéhez. Persze egy rendezőnek az a legnagyobb öröm, ha a néző ott éli át azt az álomszerű valamit, amit a film tud, de ha erre otthon is be tudnak rendezkedni, azzal sincs semmi baj. Ha van is, nem tudunk változtatni rajta, ezért inkább érdemes kihasználni, és felkészülni rá. Innentől kezdve nincs értelme a nézőszámok manifesztálásának, hiszen a letöltések, a kalóz DVD-k terjesztése nem mérhető. A film szerepe növekszik, hiszen a vizuális kultúra egyre erősebb lesz, és ezzel élni kell.”

Hajdú Szabolcs

„Az utóbbi négy-öt évben minden rendezőnek lett egy saját kis bázisa, stabil, és korosztályban is azonos nézőkből. Ez a kis közönség fontos véleményalkotó közeg. Számos filmnek sikerült áttörni a magyar határokat, külföldi mozik is bemutatnak magyar filmeket, és az úgynevezett „A” kategóriás, és minőségi filmfesztiváloknak pedig állandó és eredményes résztvevői a magyar filmek. Legalább tíz rendező esetében ez évről évre így van.

Ez egy nagyon jó helyzet, csak észnél kell lenni, és nem szabad kiengedni. Az utóbbi időben sokat beszélgettem nyugat-európai és amerikai filmrendezőkkel, nekik nagyon behatárolt a mozgásterük a miénkhez képest. Már a forgatókönyvírásnál gazdasági, és eladhatósági szempontoknak kell megfelelniük. Magyarországon ez nincs így, ami egyrészt jó, mert autonómok és karakteresek a magyar filmek. ?ásrészt az eladhatóság fontos kérdés, ilyenkor kompromisszumokat kell tenni. Ezeket – ahogy a film engedi – ki-ki meg is teszi, amíg nem válik a film kárára. Szabadon dolgozunk, és van értelme a következő filmet is megcsinálni.”