Ki fizessen a piacképes tudásért?

[caption id="" align="alignleft" width="250"] fotó: Kerék Ágnes
[/caption]A másod-ötödéves diákok ősztől már tandíjkötelesek. Ha "szegény az eklézsia", több diákhitelt vehetnek fel. Tandíj-ügyben mintha elfogadóbb lenne a közvélemény: a diploma ára később úgyis megtérül.

Az ingyendiplomának is megvan az ára. Csak nem mindegy, ki fizeti a révészt. Ha valakit például egy-két pont híján nem vesznek fel állami képzésre, súlyos százezreket fizethet már most is, ha mégis tanulni akar. Aki meg bejutott állami finanszírozású intézménybe, évekig lébecolhat közepes teljesítménnyel is, élvezve az adófizetők forintjainak áldásos hatását. Ez így igazságos? - teszik fel sokan a kérdést.
Tény: a tandíj léte-nemléte rendszerváltás utáni kormányok egyik sarkalatos kérdése volt.

Egyetért-e Orbán Viktor a tandíjjal? – legutóbb ennél a (népszavazási kampány fényében sajátosnak tűnő) kérdésnél tartottak múlt héten a pártok felsőoktatás ingyenességéről folytatott vitában. Csak a hűség kedvéért: az MSZP azzal támadta a Fideszt, hogy visszaidézte az ellenzéki pártelnök tizenöt évvel ezelőtti kijelentéseit a fizetős felsőoktatásról: akkor történetesen maga Orbán Viktor is a tandíj mellett tört lándzsát.
A Fidesz mindezt azzal kommentálta: a szocialistáknak alighanem „elmehetett az eszük”, ha ezt most valóban elő kívánják citálni.

Az ingyenes állam mítoszával való leszámolással szemben a mérleg másik serpenyőjébe a tandíj éves több százezres, szélsőséges esetben akár milliós terhe került. A döntéshozók emellett nem hagyhatják figyelmen kívül a hallgatói érdekérvényesítést sem: az egyetemi diákság általában többezres tömeget képes országszerte mozgósítani.

A hétvégén újra alkudoznak?

Ha minden igaz, február 9-én, szombaton újra összeül az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), hogy folytassa a decemberben megkezdett vitát a képzési hozzájárulásról illetve a tandíj visszavonásának lehetőségeiről. Decemberben még úgy áltak fel a felsőoktatási kerekasztal mellől a partnerek, hogy majd januárban újabb fordulót tartanak. De erről nem lehetett hallani. A szombati forduló időpontját bár több egyetemen jelezték lapunknak, megerősíteni sem a szaktárcánál, sem a HÖOK-nál nem tudtuk pénteken, nem sokkal ebéd után, úgy látszik, már nem dolgoztak, senki nem vette fel a telefonokat. A tavalyi egyeztetésen valamelyest közeledett az oktatási tárca és a HÖOK álláspontja. „A tárgyalások során egyetértettünk abban, hogy a képzési hozzájárulásra szükség van, amelynek elsődlegesen a minőségi képzést kell szolgálnia” – mondta még a decemberi tárgyalás után Manherz Károly, szakállamtitkár. „A szervezet egyetért azzal, hogy a hallgatóknak hozzá kell járulniuk a képzés költségeihez, azzal azonban soha nem fog egyetérteni, hogy mindenkinek fizetni kelljen, csak azért mert részt vesz a felsőoktatásban” – tette hozzá Miskolczi Norbert, HÖOK elnök. Javaslatukat: az indexbe felvett, ám nem teljesített kurzusok után fizessenek a hallgatók – végül nem tűzte érdemben napirendre az oktatási kormányzat.

A döntéshozók végül arról sem feledkezhetnek el, hogy a mai egyetemistákból a jövő jól kereső, így a történtekre befolyással bíró értelmiségei lesznek.

De tekintsünk egy kicsit vissza! A tandíj szerepet kapott a szocialista felsőoktatásában is: igaz, szigorúan tanulmányi alapon és abszolút jelképesen, de fizetniük kellett a közepes, vagy az alatti eredménnyel tanuló hallgatóknak. E kötelezettséget 1985-ben szüntette meg az azévi oktatási törvény. Noha a rendszerváltás után a tandíj valamennyi párt programjában szerepelt – beleértve a Fideszt is –, a tulajdonképpeni bevezetés "dicstelen feladata" egy évvel a kabinet 1994-es megalakulását követően a Horn-kormánynak, kivált a "mumus" Bokros Lajos pénzügyminiszternek jutott. És bár a kormány eltekintett a korábban tervezett kiegészítő tandíjtól, és csak a havi kétezer forintos díjat kellett fizetniük az akkori egyetemistáknak, 1995 őszén országos tüntetéssorozat kísérte a történteket.

A Fidesz-kormány egyik első dolga az volt, hogy 1998-ban csaknem egészében leszámoljon a fizetendőkkel: a párt már 1997-ben állította, hogy a tandíj bevezetése elhibázott lépés volt, az államilag támogatott felsőoktatás pedig igenis maradjon ingyenes.

A tandíjmentességgel való pártsemleges egyetértés csak 2006 nyaráig, alig valamivel a második Gyurcsány-kabinet megalakulása utánig maradt meg. Az előzmények, csakúgy, mint a vizitdínél és tandíjnál a később történtekkel homlokegyenest ellentmondók: Gyurcsány Ferenc mellett a szocialisták szakpolitikusai – így tett például Arató Gergely államtitkár is a HÖOK által 2006 februárjában, tehát a tandíjról szóló döntés előtt alig öt hónappal szervezett négypárti vitán – még egyöntetűen tagadták, hogy tandíjszedésre készülnének. Ezt követően azonban 2006. július 24-én az Országgyűlés szabad demokrata-szocialista többsége elfogadta a tandíjat – újkori nevén: fejlesztési részhozzájárulást – is a rendszerbe építő felsőoktatási törvénymódosítást.

Az, hogy a felsőoktatás hallgatóinak valamennyit és valahogyan fizetniük kell az államilag támogatott képzésért is, a kormánykoalíció április végi újraválasztása után már nem volt kérdés: elsőként Magyar Bálint akkori, távozó liberális oktatási miniszter hozakodott elő ötletével. Az úgynevezett utólagos képzési hozzájárulás szerint a hallgatóknak egyetemi éveik alatt nem kellett volna fizetniük, ám mihelyst bizonyos jövedelmi szintet elérnek, elkezdik képzési költségeik törlesztését – akár évtizedeken keresztül.

Végül nem ennél megoldásnál maradt a kormány: úgy döntöttek, 2008-tól felmenő rendszerben kezdik meg a fizetést a felsőoktatásban tanulók. Ez pedig azt jelenti, hogy 2008 őszi szemeszterétől kötelezően fizetnek majd: alapképzésben az ajánlott féléves díj 105, míg mesterképzésben 150 ezer forint lett.

A tandíj-fizetés alól – áll a jogszabályban – a hallgatók legjobban teljesítő 15 százaléka mentesül. A beszedett pénz egy részét pedig a hallgatói ösztöndíjrendszerbe kell visszaforgatni.

Többet kérnek, de nem tudni, mennyivel

Nem mindenki bólintott rá a Rektori Konferencia által javasolt 105, illetve 150 ezer forintos éves tandíjra. Manherz Károly szakállamtitkár szerint néhány felsőoktatási intézményben többet akarnak kérni az államilag támogatott diákok által fizetendő fejlesztési részhozzájárulás díjaként. Ezek: Corvinus Egyetem, Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem, Rendőrtiszti Főiskola, Szegedi Tudományegyetem, Károli Gáspár Református Egyetem egyes karai. Lapunk körkérdésére - miszerint mi indokolja a konferencia ajánlásától való eltérést? - egyik felsőoktatási intézmény sem adott egyértelmű választ. A legtöbb esetben azzal indokolták a kitérést, hogy az egyes karok rektorai a napokban ülnek le tárgyalni, hiszen még ők sem tudják pontosan, mennyit is kell majd a hallgatók zsebéből kivenni. A fejlesztési részhozzájárulás fizetése 2008 szeptemberétől lép érvénybe. Azokra a diákokra vonatkozik, akiket 2007 szeptemberében, vagy utána vettek fel.

Írták: Tibay Gábor, Szabados Balázs, Vizer Helga, Hampl Márta A hétvégén újra alkudoznak? Ha minden igaz, február 9-én, szombaton újra összeül az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), hogy folytassa a decemberben megkezdett vitát a képzési hozzájárulásról illetve a tandíj visszavonásának lehetőségeiről. Decemberben még úgy áltak fel a felsőoktatási kerekasztal mellől a partnerek, hogy majd januárban újabb fordulót tartanak. De erről nem lehetett hallani.

A szombati forduló időpontját bár több egyetemen jelezték lapunknak, megerősíteni sem a szaktárcánál, sem a HÖOK-nál nem tudtuk pénteken, nem sokkal ebéd után, úgy látszik, már nem dolgoztak, senki nem vette fel a telefonokat.

A tavalyi egyeztetésen valamelyest közeledett az oktatási tárca és a HÖOK álláspontja.

„A tárgyalások során egyetértettünk abban, hogy a képzési hozzájárulásra szükség van, amelynek elsődlegesen a minőségi képzést kell szolgálnia” – mondta még a decemberi tárgyalás után Manherz Károly, szakállamtitkár.

„A szervezet egyetért azzal, hogy a hallgatóknak hozzá kell járulniuk a képzés költségeihez, azzal azonban soha nem fog egyetérteni, hogy mindenkinek fizetni kelljen, csak azért mert részt vesz a felsőoktatásban” – tette hozzá Miskolczi Norbert, HÖOK elnök. Javaslatukat: az indexbe felvett, ám nem teljesített kurzusok után fizessenek a hallgatók – végül nem tűzte érdemben napirendre az oktatási kormányzat. Többet kérnek, de nem tudni, mennyivel Nem mindenki bólintott rá a Rektori Konferencia által javasolt 105, illetve 150 ezer forintos éves tandíjra. Manherz Károly szakállamtitkár szerint néhány felsőoktatási intézményben többet akarnak kérni az államilag támogatott diákok által fizetendő fejlesztési részhozzájárulás díjaként.

Ezek: Corvinus Egyetem, Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem, Rendőrtiszti Főiskola, Szegedi Tudományegyetem, Károli Gáspár Református Egyetem egyes karai.

Lapunk körkérdésére - miszerint mi indokolja a konferencia ajánlásától való eltérést? - egyik felsőoktatási intézmény sem adott egyértelmű választ.

A legtöbb esetben azzal indokolták a kitérést, hogy az egyes karok rektorai a napokban ülnek le tárgyalni, hiszen még ők sem tudják pontosan, mennyit is kell majd a hallgatók zsebéből kivenni.

A fejlesztési részhozzájárulás fizetése 2008 szeptemberétől lép érvénybe. Azokra a diákokra vonatkozik, akiket 2007 szeptemberében, vagy utána vettek fel. fotó: Kerék Ágnes -->