Ország-világ

2008.03.24. 06:59

Egy valós álom, ahol minden nap húsvét

A zengővárkonyi mívestojás-gyűjtemény olyan, mint egy álom. Nienhaus Rózsa álma. A matematikus tíz évvel ezelőtt Németországban, Zengővárkonytól több mint 1500 kilométerre látott álmát azóta már több mint százezren látták.

Fábos Erika

A Zengő-hegy lábánál, szelíd lankák között bújik meg Zengővárkony. Aki a 6-os úton túl gyorsan hajt, talán úgy megy el mellette, hogy fel sem tűnik neki. Aki viszont észreveszi, ilyenkor valami csodát láthat ott. Egy Baranya megyei kis falut, ahol a húsvét nem csak egynapos ünnep. Zengővárkonyban ugyanis a nagyhétnek van, vagy inkább újra lett valami méltóságos öröme. Ez egy egykori pesti lánynak, Nienhaus Rózsának köszönhető, aki a hetvenes évek óta Németországban matematikus, mégis itt rendezett be múzeumot hímestojás-gyűjteményéből. A falu közepén, egy régi parasztház udvarában, a pajtába került az a több mint ötezer míves tojás, amelyet évtizedek alatt gyűjtött össze. Azt mondja magáról, hogy bár egész szívvel német asszony, mindig magyar lány maradt. Mások meg azt mondják róla, hogy mindig pont olyan kíváncsi szeretettel figyel a tojásmúzeumba betérő látogatókra, mintha mindennap húsvét lenne.

„A mai világban mindenki fut az élete után, persze én is, csakhogy a tojásíró emberektől megtanultam valamit: ott lenni abban a pillanatban, ami éppen történik – mondja Nienhaus Rózsa. – Azt hiszem, az ünnep, a húsvét is meg mindegyik másik éppen arról szól, hogy felkészülünk rá. Az ünnep sosem az az egy nap vagy este, ami a naptárban van. Az ünnep az idő, amikor ott vagyunk abban a pillanatban, ami velünk történik, így aztán bármelyik nap lehet ünnep, csak rajtunk múlik.”

Nienhaus Rózsa nem emlékszik már, hogy mikor kapta, vette az első hímes tojást, és arra a pillanatra sem, amikor úgy döntött, gyűjteni kezdi a különleges kézimunkákat. Azt mondja, talán nem is rajta múlt, mert néhány szép darab után mindenki úgy gondolta a környezetében, hogy ha szereti a hímes tojást, hát jó lesz névnapra, karácsonyra és születésnapi ajándéknak is. Így lett belőle nagyon sok és nagyon sokféle és így lett belőle szenvedély. Az azonban sosem fordult meg a fejében, hogy másoknak is megmutathatná. Tíz évvel ezelőtt aztán egy reggel eldőlt minden.

„Tényleg mint a mesékben: éppen tíz éve, húsvétkor, arra ébredtem, hogy egy kedves parasztházban lakom, és egy hozzá tartozó múzeumban boldogan mutogatom a tojásgyűjteményemet minden arra járónak – emlékszik a zengővárkonyi tojásmúzeum tulajdonosa. – Szó szerint ráébredtem, hogy nekem ez az álmom, aztán pár hónappal később már velem együtt kereste a család is, hogy hol áll az én parasztházam. Egy pécsváradi tojásfestő asszony mondta, nézzem meg Zengővárkonyt. Első látásra biztos voltam benne, hogy jó helyen lesz itt az álmom.” Így is lett. A múzeum 2000-ben éppen virágvasárnapkor fogadta az első látogatókat, azóta több mint százezret, és tavaly a vendégek szavazatai alapján elnyerte a vendégbarát múzeum címet is. Persze a gyűjtemény is folyamatosan gyarapszik: több mint harminc országból van már itt egy-egy szép darab, de a Kárpát-medence és az összes hazai tájegység jellegzetes húsvéti tojásait meg lehet találni a tárlókban.

Nienhaus Rózsa

1945-ben született Budapesten 1968-ban végzett az ELTE matematika szakán. 1971-ben Németországban ment férjhez. 2008-ig A Münsteri Egyetem matematikusa volt, ma a saját biometriai intézetét vezeti. 2000. április 16-án nyitotta meg a zengővárkonyi mívestojás-gyűjteményt. Férjével és két felnőtt gyermekével Németországban, Münzter mellett, Haawixbeckben él.

„Ahogy a népdalokat gyűjtötte Kodály, Bartók és a többiek, és az utolsó pillanatban megmentették azokat, úgy menti meg ez a múzeum is a népművészetnek ezeket a törékeny, sokszínű, ősi motívumokat megőrző emlékeit.” Ezt 2002-ben jegyezte be valaki a múzeum vendégkönyvébe, Nienhaus Rózsa pedig pontosan tudja, hogy a hagyományokon kívül valamiféle őstudást is őriz a múzeum, azért szépítgeti, fejleszti folyamatosan. Ilyenkor húsvét előtt egész héten Zengővárkonyban van, és minden hónapban legalább néhány napra hazalátogat. A család továbbra is Németországban él, egy telket azonban már vásároltak a faluban. A megálmodott parasztház ugyanis még nem készült el, csak a múzeum. Rózsa azt mondja, az valószínűleg valóban csak álom marad. Persze mit lehet tudni. Van úgy, hogy az álmok valóra válnak.

1968-ban végzett az ELTE matematika szakán.

1971-ben Németországban ment férjhez.

2008-ig A Münsteri Egyetem matematikusa volt, ma a saját biometriai intézetét vezeti.

2000. április 16-án nyitotta meg a zengővárkonyi mívestojás-gyűjteményt.

Férjével és két felnőtt gyermekével Németországban, Münzter mellett, Haawixbeckben él. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában