Ország-világ

2008.03.03. 09:43

Palira véve

Nem az a legfőbb baj, hogy a politikusok újra és újra hazugságokkal operálnak („Nem adhatok mást, csak mi lényegem” – szólt Lucifer), hanem az, hogy mindig vannak – és talán örökre lesznek is – olyanok, akik szinte elvárják, hogy palira vegyék őket. És ez többnyire be is következik.

Stanga István

Hál'' istennek, már csak néhányat kell aludni, hogy véget érjen ez az össznépi őrület, amit idehaza nemes egyszerűséggel csak „népszavazási kampány”-ként emlegetünk. És bár a mindkét oldal által előszeretettel alkalmazott eszközök és technikák (köztük a választók szűnni nem akaró riogatása, egymás folyamatos gyalázása, ilyen-olyan választási csalások elkövetésével való vádolása, stb.) erősen vitathatóak, az a gyanúm, hogy ezek bevetésével a pártok egyfajta választói igényt elégítenek ki. Hiszen – amint arról már jó néhányszor szóltam – a tandíj, a kórházi napidíj és a vizitdíj sorsa nagy valószínűséggel nem szakmai, hanem politikai síkon dől majd el, s ezért március 9-e a szememben sokkal inkább egyfajta „mega közvélemény-kutatás”, semmint a szavazólapokon szereplő kérdések tisztességes és szakszerű megválaszolása. De tegyük fel mégis, hogy akadnak olyanok (és persze, biztosan akadnak is), akik a referendum során nem a politikai hitvallásukat szeretnék kifejezni, hanem korrekt, tényszerű információkra alapozva kívánnak dönteni. Mi tagadás, nekik lesz a legnehezebb dolguk, lévén meg kell(ene) birkózniuk azzal az irtóztató mennyiségű hazugsággal, amellyel a két oldal „operál”. És ez tényleg nem könnyű.

Vegyük a vizitdíj dolgát (azért ezt, mert – túl azon, hogy tényleg emblematikus ügy – vélhetően erről rendelkeznek az emberek a legtöbb ismerettel)... Őszintén szólva én már annak sem nagyon örülök, hogy a pártok tudatosan elhallgatják a számukra nem kedvező tényeket (a Fidesz például azt, hogy Európai országainak kétharmadában van a mi vizitdíjunkhoz hasonló hozzájárulás, a szocialisták meg mondjuk azt, hogy felmérések szerint a kispénzűeket – a 90 ezer forintnál kevesebbet keresőket – valóban befolyásolja a 300 forint az orvoshoz fordulásban), de ezek valahol mind-mind eltörpülnek a teljesen nyilvánvaló hazugságok mellett. Vagy van élő ember, aki igaznak gondolja Horváth Ágnes azon állítását, miszerint a vizitdíj hatására már itt-ott csökkent a hálapénz? És egyáltalán: mire alapozza mindezt az egészségügyi miniszter, amikor az erre szakosodott kutatóintézetek az ég világon semmiféle érzékelhető változást sem mértek? Mondok mást: ki az a naív (már-már együgyű) választó, aki elhiszi az ellenzéknek, hogy a vizitdíj a legjobb esetben is csak kompenzálta a háziorvosoktól 2006 végén megvont eszköz- és ingatlantámogatást, magyarán a doktorok ráfizettek a „boltra”? Vajon hogyan lehetséges ez, hiszen az elvett pénz havonta 25-75 ezer forint között mozgott, míg a 300 forintok a legrosszabb praxisok esetében sem hoznak kevesebbet százezernél (az átlag valahol 180 ezer táján van), de akadnak 300-400 ezres helyek is?

Ha megengedik, több példát ezúttal nem sorolnék fel, mivel egyrészt mindenki ismeri azokat, másrészt még csak véletlenül sem szeretnék ingyenreklámot csinálni az ordenáré hazugságoknak. Amelyek egyébként enélkül is tökéletesen működnek..., mindannyiunk szégyenére. Tudniillik én nem azt tartom a legfőbb bajnak, hogy a politikusok újból és újból ehhez a fegyverhez nyúlnak („Nem adhatok mást, csak mi lényegem” – mondja Lucifer Az ember tragédiájában), hanem azt, hogy mindig vannak olyanok – és talán örökre lesznek is –, akik szinte elvárják, hogy palira vegyék őket. És ezt a szívességet rendszerint meg is teszik nekik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában