Ország-világ

2008.03.20. 07:45

Végjáték?

Az SZDSZ pontosan úgy tesz, mint Mikszáth dzsentri hősei, akik a külvilág előtt –„legalább a látszatra ügyeljünk” alapon – üres zsebbel játsszák el a gazdagot. A kívülállók számára viszont egyfajta végjátéknak tűnik mindaz, ami a párt háza táján mostanság zajlik.

Stanga István

Bár a Szabad Demokraták Szövetsége nyilván kézzel-lábbal tiltakozna a kijelentés ellen, mégis komoly jelek vannak arra vonatkozóan, hogy a pártban egyfajta „kisgazdásodás” figyelhető meg. És, ha az erősen kérdéses is, hogy az eróziót képesek lesznek-e a liberálisok megállítani, az aligha vitatható, hogy a tavaly március végi elnökválasztás kapcsán kitört botrány nem az előidézője, hanem sokka inkább az okozata mindannak, ami az SZDSZ háza táján már jó ideje zajlik. De továbbmegyek... Azt gondolom, magának Kóka Jánosnak a feltűnése, a szabad demokraták első emberévé történt választása is bizonyos fokig válságtünet volt, hiszen az amúgy ambíciózus fiatalember aligha rúghatott volna labdába abban az időben, amikor még olyan nevek fémjelezték a pártot, mint Kis Jánosé, Tamás Gáspár Miklósé, Szabó Miklósé, és még hosszasan sorolhatnám. Amiként az is igaz, hogy a rövidesen (március 31-én) immár egy éve elnökként tevékenyledő Kókának az ég világon semmi oka sincs ezt az évfordulót megünnepelni, ugyanis az általa irányított SZDSZ két évtizedes történetének egyik legdicstelenebb periódusát tudhatja maga mögött..., beleértve ebbe a fantomküldöttek ügyét éppen úgy, mint a szűnni nem akaró belső harcokat, hogy a párt megállíthatatlannak tűnő mélyrepüléséről már ne is beszéljünk.

Azok az események, amelyeknek a szabad demokratáknál mostanság tanúi lehetünk, engem leginkább egyfajta végjáték különböző stációira emlékeztetnek. Hiszen mi másra utalna az, amikor egy párt még mindig úgy csinál (úgy ad ultimátumot, úgy zsarol, esetleg úgy küldi el a partnerét a picsába), mintha semmi sem történt volna, mintha még mindig akkora ereje lenne, mint volt valamikor, vagy mondjuk az, hogy képtelen megnyugtató módon lezárni egy olyan vizsgálatot, amely egy abszolút nyilvánvaló szavazási csalás ügyében folyik. És persze, e körben kell megemlíteni egymás meghazudtolását (Magyar Bálint és T. Asztalos Ildikó Borsod megyei SZDSZ-elnök eltérő állításai arról, hogy látta-e T. Asztalos a vizsgálati jegyzőkönyvet), a „fodoristák” és a „kókisták” harcát, a párton belüli „árulók” keresgélését, a tisztújítás megimétlésének szükségességéről folyó vitát (kell-e, nem kell-e), Gulyás Józsefnek, az Országos Tanács vezetőjének kilátásba helyezett lemondását, azt az erőlködést, amellyel néhányan Fodor Gáborra kívánják hárítani a történtekért való felelősséget, stb., stb. És akkor az olyan „finomságokról” még nem is szóltam, mint a betöréses lopás és kiskorú veszélyeztetése miatt jogerősen elítélt Mali Zoltán pártján lévő, „Kóka, takarodj!”-ot üvöltöző, árpádsávos zászlókat lengető SZDSZ-esek (?) minapi felvonulása, avagy a kérdezés megtiltása egy liberális sajtótájékoztatón.

A legkülönösebb az egészben az a struccpolitikai, amelynek köszönhetően a liberálisok nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hol  tartanak, s továbbra is úgy tesznek, mint Mikszáth dzsentri hősei, akik a külvilág előtt – „legalább a látszatra ügyeljünk” alapon – üres zsebbel játsszák el a gazdagot (Fenn az ernyő, nincsen kas). Kétségtelen, ez egy ideig szórkoztató. Ám később már szánalmas.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában