Ország-világ

2008.07.02. 06:55

Vamos EspaÑa!

Azok, akik egy kicsit is szimpatikus focit játszottak (pontosabban: akik játszották a focit), rendre elvéreztek a svájci–osztrák közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságon. Azaz nem egészen..., hiszen a spanyolok még állnak. Csak nehogy megint Gary Linekernek legyen igaza.

Stanga István

Nagyon remélem, hogy a mindössze néhány óra múlva kezdődő bécsi labdarúgó európa-bajnoki döntő után nem azon kell majd sopánkodnunk, hogy megint Gary Linekernek volt igaza, s a végén a németek győztek. Ebből rögtön ki is találhatták, hogy magam a spanyoloknak szurkolok..., ami azok számára bizonyosan nem meglepetés, akik a futballban is szeretik az ötletességet, a kreativitást, a váratlan húzásokat, egyszóval mindazt, ami oly sokszor hiányzik napjaink focijából, ám ami a játék sava-borsa (lenne). És bár a mostani kontinensbajnokságon is elsődleges volt a célszerűség, a praktikum, elégedetlenek mégsem lehetünk, lévén a három hét során azért akadtak olyan mérkőzések és egyéniségek, amelyekre és akikre szívesen emlékszünk majd vissza. És ez még akkor is igaz, ha a svájci–osztrák közös rendezésű Eb-ről nem feltétlenül úgy beszélünk majd egykoron, hogy „kiúgróan színvonalas”, meg hogy „mindörökre feledhetetlen”. Hál''istennek, a rendezőkre túl sok szót nem kell vesztegetnünk – és nem azért, mert csapataik az első „kanyart” sem élték túl –, ugyanis a végletekig korrekten és precízen tették a dolgukat (dehát a svájci óra hazájában ez természetes), az meg különösen figyelemre méltó, hogy ezúttal elmaradtak a napjainkban szinte már szokványosnak  tekinthető „szurkolói” összecsapások, randalírozások. Ami magát a játékot illeti..., nos, a csoportmérkőzések során különösebb meglepetések nem születtek, hacsak a címvédő görögök és a korábban döntőt játszó csehek gyors búcsúját nem tekintjük annak, mert a Domenech vezényelte franciák szerencsétlenkedése manapság már egyáltalán nem számít különlegesnek vagy szokatlannak. És hát, arra se kapta fel a fejét a világ, hogy a harmat gyenge házigazda válogatottaknak csak a „futottak még” kategória jutott. (Nagyjából mi is így járnánk, ha valami csoda folytán rendezhetnénk Eb-t).

A lényeg a lényeg, az úgynevezett „nagy csapatok” (németek, spanyolok, olaszok) egytől egyik továbbmentek, csakúgy, mint a szép, látványos játékot játszók (oroszok, hollandok, portugálok), no, meg az utolsó másodpercig, az utolsó leheletig küzdeni tudók (törökök, horvátok), és csak találgatni lehetett, hogy a későbbiek során melyik erény mennyit nyom majd a latban. Hát, a negyed- és az elődöntők erre a kérdésre igazán frappáns választ adtak, már amennyiben két futball nagyhatalom került a fináléba, míg azok az együttesek, akiket emiatt vagy amiatt amolyan titkos favoritokként tartottunk számon, rendre alulmaradtak. A jobb sorsra érdemes horvátokat a még tőlük is jobban akaró törökök búcsúztatták egy remek derbin, a számomra mindig kedves portugálokon a németek gázoltak át, a sokak által a végső diadalra is esélyesnek tartott hollandokat Andrej Arsavinék látványos focival szabályosan kivégezték, míg a csoportban is csak töketlenkedő olaszoknak a spanyolok parancsoltak megálljt. Az pedig, hogy utóbb mind a szimpatikus törökök, mind a korábban szívet-lelket gyönyörködtető futballt produkáló oroszok elbuktak a németek, illetve a spanyolok ellenében, valahol a sors igazságtalansága (vagy éppen ellenkezőleg?)..., már legalábbis azok számára – és magamat is ide sorolom –, akik szeretnék, ha időnként a futball Dávidjai győzhetnének a Góliátok ellenében. És talán éppen valami ilyesfajta ok miatt remélem, hogy ezúttal nem lesz érvényes Lineker unalomig idézett bölcsessége. Úgyhogy: vamos EspaÑa! 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában