Ország-világ

2009.04.23. 08:05

Lóláb és kacsaláb

Vajon miért van az, hogy egy politikus, akinek egy pártfinanszírozási (?) ügy kapcsán éppen csak sikerült megúsznia a börtönt, ahelyett, hogy behúzná fülét-farkát, egy igazán irritáló – alső hangon is sok-sok tízmillióba kerülő – építkezésbe kezd, magasról tojva azokra, akiket mégiscsak érdekelne, hogy egy bruttó 440 ezres képviselői, no, meg egy tanári fizetésből vajon miként futja ekkora beruházásra.

Stanga István

Aligha tévedek nagyon nagyot, amikor azt állítom, hogy Boldvai László, az MSZP 1994-1998 közötti kincstárnoka, a Horn-kormány bukásában döntő szerepet játszó Tocsik-per egyik vádlottja már vagy tízezerszer elátkozta azt a napot, amikor Bajnai Gordon miniszterelnök éppen az ő nevét dobta be a köztudatba, mint az akkoriban gründolt kormány infrastrukturális tárcája államtitkári posztjának várományosáét. Mert bár a dologból végül nem lett semmi, meggyőződésem, hogy az elmúlt hat esztendőben szinte  illegalitásban tevékenyledő MSZP-s országgyűlési képviselőnek körülbelül úgy hiányzott ez a nagy hirtelen jött reflektorfény, mint annak a bizonyos üveges tótnak a hanyattesés. Igen, merthogy Boldvai a rendszerváltás óta eltelt két évtized egyik legemlékezetesebb, legtöbb vitát kiváltó ügyében született jogerős ítélet óta gyakorlatilag eltűnt az emberek kíváncsi tekintete elől (közismert tény, hogy 1998-ban első fokon befolyással üzérkedés miatt vagyonelkobzásra, illetve fogházra ítélték, később zsarolással vádolták, majd 2003 tavaszán felmentették), hogy szép csendesen építgethesse a család salgótarjáni „fészkét”, amely felelősségteljes és embert próbáló munkához nagy valószínűséggel sok-sok minden kellhetett, kivéve talán azt a nyilvánosságot, amelyet a reménybeli államtitkári pozíció biztosított hősünknek. És hát, tényleg..., a vagyonvizsgálatok korában vajon melyikünknek is hiányoznának azok a cikkecskék, amelyek egy fél futballpályányi telken épülő, szerénynek a létező legnagyobb jóindulatal sem nevezhető vityilló születéséről szólnak,  olyan, szerfölött kínos kérdéseket firtatva, hogy miből is telhet egy mezei honatyának ez idő szerint egy 1000 négyzetméteres „kacsalábonforgó” felépítésére, fenntartására (önmagában a rezsi kiperkálása sem egyszerű feladat), a pedagógus feleségnek BMW terepjárós munkábajarásra, no, meg az egyik gyermek svájci taníttatására.

A történetet mellesleg aligha hoztam volna szóba, ha abban nem lennének fellelhetőek azok a motívumok (méghozzá szépen összesűrítve), amelyek annyira jellemzőek a rendszerváltás utáni évek Magyarországára. Ott van legelébb is az egyszeri magyar politikus, akinek egy pártfinanszírozási (?) ügy kapcsán éppen csak sikerül megúsznia a börtönt, ám ahelyett, hogy innentől kezdve behúzná fülét-farkát, egy mindenki számára feltűnő (hadd ne mondjam: mindenkit irritáló), alső hangon is sok-sok tízmillióba kerülő építkezésbe kezd, jó magasról tojva azokra, akiket mégiscsak érdekelne, hogy egy bruttó 440 ezres képviselői, no, meg egy pedagógusi fizetésből vajon miként futja egy ekkora beruházásra..., még akkor is, ha Boldvaiék esetleg a világ legtakarékosabb emberei. (Azt tényleg csak így zárójelben jegyzem meg, hogy tudniilik fogalmam sincs, mi a francnak valakinek egy ekkora ház, amikor példának okáért Mel Gibson connecticuti, Old Mill Farm névre hallgató 1400 négyzetméteres udvarháza még a hollywoodi sztárok között is feltűnően nagynak számít..., és hát, ugye, a mi Boldvai Lászlónk mégsem egy Mel Gibson.) Ám ha már az imént azok kerültek szóba, akik szeretnék megfejteni a nagy titkot, hogy tudniillik miként is lehet egy, az átlagost nem sokkal meghaladó jövedelemből egy kisebb-, vagyis inkább nagyobbfajta palotát összehozni, nos, hadd áruljam el, hogy e kíváncsiak között csak éppen az nincs ott, akinek kellene..., jelesül az az adóhivatal, amelynek ezek szerint a kisebb boltocskák és társaik szemet szúrnak, ám az ezer négyzetméteres ingatlanok semmiképpen. De persze, nemcsak a sztori eleje és a közepe olyan igazán magyaros, hanem a vége is (feltéve, hogy ez lesz az utolsó „felvonás”), már amennyiben akadt egy igen derék állampolgár – ebben az országban legalább egy ilyen mindig akad –, aki levelet írt Szili Katalinnak, a T. Ház szocialista elnökének, kérve, ugyan, nézzék már meg, hogy a Boldvai 2008-as vagyonnyilatkozatában szereplő adatok megfelelnek-e a valóságnak. Azt, hogy ez az eljárás milyen eredménnyel zárul majd, elképzelni sem tudom, de – őszintén szólva – nem is érdekel. Merthogy ez a történet bármiféle „csattanó” is tökéletesen megmutatja, miért tartunk ott, ahol tartunk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában