Esterházyt halálra ítélték, a náci belügyminiszter megúszta

Nem szabad rehabilitálni, Esterházy politikai ügy. Hivatalosan azt sem lehet kimondani, hogy a felvidéki magyarság nem háborús bűnös – mondta Popély Gyula a 120 éve született politikusról.

Budapest, 2011. március 23. Popély Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára beszél A versailles-i békerendszer az egyetemi oktatásban címmel tartott, az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéke Aspektus vitaklubjának elsõ rendezvényén, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanácstermében. Mellette ül Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, a Corvinus Egyetem magántanára. MTI Fotó: Mohai Balázs

Forrás: MTI

Fotó: Mohai Balázs

Az ártatlanul halálra ítélt Esterházy János gróf lenne jó példa a két nép közötti kapcsolatokban – nyilatkozta Popély Gyula történész korábban a Magyar Nemzetnek.

Idén százhúsz éve született Esterházy János 1901. március 14-én Nyitraújlakon és 1957. március 8-án a csehországi Mírov börtönében halt meg. Személyisége szimbolizálja a 20. századi felvidéki magyar sorsot.

Popély Gyula történész korábban arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy a zsidókat mentő Esterházy János halálos ítéletével az egész felvidéki magyarság nyakába dobták a kötelet.

Esterházy Jánost koholt vádak alapján ítélték halálra, míg a zsidó deportálásokat irányító Alexander Mach korábbi szlovák belügyminiszter börtönnel megúszta (enyhítő körülménynek tekintették, hogy az elhurcolt zsidók magyar anyanyelvűek voltak).

– Amikor közzétették a halálos ítéletét, Fábry Zoltán, a stószi remete írt egy levelet Szalatnai Rezsőnek, melyben azt közölte: önmagáért beszél az, hogy Esterházy, aki mindig szembeszállt Machhal, kötelet kapott, és csak azért nem akasztották fel, mert épp szovjet kényszermunkán volt. Védőügyvédje nem tanulmányozhatta a peranyagot, és a zsidókat sem hívhatta be tanúskodni mellette. A cseh államügyész a bíróság elnökéhez fordult és megkérdezte tőle, hogy, miért kellett Esterházyt legsúlyosabb büntetéssel sújtani?

„De hiszen ő magyar!” – hangzott a válasz.

Később kegyelemből életfogytiglanra változtatták az ítéletet. A történész beszélt Esterházy rehabilitálásának az ügyéről, és Mach megítéléséről a mai Szlovákiában.

– A szlovák társadalom soha nem ítélte el sem Tisót, sem Tukát sem Machot.

Esterházy pedig politikai ügy, nem szabad rehabilitálni, ahogy hivatalosan azt sem lehet kimondani, hogy a felvidéki magyarság nem háborús bűnös.

Esterházy elítélésével példát akartak statuálni, egy egész nemzetrészt a vádlottak padjára ültetni, és ne legyenek illúzióink, mindmáig ott ül, hisz még 2020-ban is lehet földeket elkobozni a Beneš-dekrétumok értelmében.

A teljes interjút itt olvashatja el.