Szalai Fruzsina

2019.11.21. 06:30

Egy kis kutyapszichológia

Vak Bottyán Gimnázium, Paks

Forrás: Beküldött kép

Mindig is szerettem volna egy kutyát, de sosem hittem volna, hogy szüleim megengedik nekem. Ennek ellenére már kilenc éve két öleb büszke tulajdonosa vagyok. Egyáltalán nem tekintek rájuk tulajdonként, sőt, ők a legjobb barátaim, olyasmit tanítottak nekem, amit embertársaimtól sohasem tudhattam volna meg. A kutyák viselkedésének megfigyelését akkor kezdtem el öntudatlanul, amikor egy számítógépes játék függője lettem, és feltörték a karakteremet. A számítógépes játékkal töltött időm helyébe a kutyázás jött. Ekkor jött létre Buksi és köztem egy láthatatlan kapocs, ami nagyon erős.

Minden lény egy bizonyos energiaszinttel jön világra. Ha az ember és kutya energiaszintje nem passzol, problémák adódhatnak. Ezt a megérzéseink alapján tudjuk eldönteni. Kezdjük az ismerkedéssel! Nem nyúlhatsz hozzá egy idegen kutyához, amíg meg nem szagolt. Ez egy kézfogásnak felel meg. Ha megnyalja a kezedet, határozottan, de finoman megsimogathatod. Ha a szája széle nyalogatásával, merevségével, esetleg vicsorgással reagál, hagyjuk békén, hátráljunk el tőle. Az embernek kell a falkavezérnek lennie. Ha a kutya vezet, annak nagyon rossz vége lesz. Harapások, támadások, szorongás, bizonytalanság stb.

A problémát a csontpróbával orvosolhatjuk. A kutyának odaadunk egy csontot, majd elvesszük tőle. Valószínű megmorog, ilyenkor határozottan kell fellépni. Adsz neki egy nyaklevest, vagy földhöz szorítod a fejét és leszidod. Ezzel tisztázva van az ügy. (Az erőszakot mellőzzük!) Ettől nem fog kevésbé szeretni, mert ők a jelenben élnek, mint az óvodás gyerekek, nem fog sokáig azon gondolkodni, hogy ezt miért kapta. Meg kell szerezned a bizalmát, ami közös játékkal, sétával, az együtt töltött idővel ki fog alakulni, sok szeretet mellett.

Meg kell érteni a kutyát. Bele kell látni a fejébe. A kutya előre elárulhatja döntését testbeszédével és tekintetével. A megértésüket megfigyeléssel kezdjük. Kommunikációjuk, viselkedésük eléggé összetett. Tudom, itt Magyarországon sok olyan van, hogy a kutyát kirakják az udvarba, onnantól kezdve az állat ott éli le az életét. Csak enni-inni kap. Nincs ideje az embereknek foglalkozni a kutyájukkal, pedig nagy szükségük lenne rá. Sokan erőszakkal nevelnek. Vegyük szegény Buksim példáját!

Feltehetőleg egy magas férfi verte meg seprűvel, kidobta az utcára, mindezt pár hónapos korában. Mai napig kísértik a történtek, szerencsére kitartó munkámmal kiegyensúlyozott eb vált belőle. Ilyen hálás jószágot életemben nem láttam. Sok trükköt tanítottam neki, mostanra 60-70-et képes hibátlanul teljesíteni. Meggondolatlan feltevésnek tartom, hogy a kutyák nem emlékeznek régebbi dolgokra. Fél évig nem tudtam Buksival gyakorolni, mégis simán megcsinálta a trükköket. Pórázon ment agility pályán, majd kézjelekre egyedül is.

Titi kutyánk pedig fára mászik, amit nem tanítottam. A kutyákat rengeteg dologra ki lehet képezni. Rendőrkutyának, drog-, bomba-, pénz- illetve emberkeresőnek, vakvezető kutyának, akinek tényleg sok ideje van, tánc koreográfiára is betaníthatja, amit együtt adhatnak elő a gazdival. Kutyatánc versenyből világbajnokságot is rendeztek. Sok cikket és könyvet olvastam kutyákról, egyikben sem említettek olyan dolgokat, mint például a kutyák szeretnek a szudánifűnek dörgölődzni, mert megvakarja őket és kitisztítja a bundájukat. Pedig így van! Egész könyvet tudnék leírni csupán két kutyáról szerzett tapasztalataimról. Rengeteget tanulhatunk ezektől a csodálatos állatoktól, akik szebbé teszik a mindennapjainkat.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!